7.rész*Semmi beszéd

Nevetve mentem a saját hálókörzetembe, s hanyagul táskámat a szoba másik felében lévő kanapéra dobtam. Még mindig nem fogtam fel, hogy ennyire tart tőlem, bár tény, hogy amikor kell, akkor igenis harcol a maga igazáért. Kemény csaj, ezt bátran jelenthetem ki, ahogyan azt is, hogy még egy pofont eszem ágában sincs kapni tőle. Sohasem emelt rám kezet egyetlen nő sem, ő volt az első, és biztosan mondom, hogy az utolsó is. 

Tudtam, hogy az idei szezon kemény lesz, főleg neki, hiszen velem kell minden egyes állomáson megosztania a szobáját, vagyis a lakosztályát, amely számomra egyáltalán nem probléma, vele ellentétben. Tisztában voltam azzal, hogy mennyire is forr a dühtől, s mielőbb szabadulni akar közelemből. Ám erre lehetősége nemigen adódott. Gondolataimból a túl pazar szobába ragadott vissza a telefonom rezgése zsebemben. Sóhajtva nyúltam érte, s amint megláttam a kijelzőn szereplőn nevet, már is mosoly jelent meg arcomon. Leültem a hibátlanul bevetett ágyamra, s a kis ikont elhúzva fülemhez is emeltem a készüléket. 

- Végre, hogy felvetted - vágott bele a közepébe egyből húgom. 

- Neked szép napot, Gem - mondtam teljesen nyugodtan. - Mit szeretnél?

- Imádom, hogy a bátyám vagy. 

- Aha, tehát, mire lenne szükséged? - kérdeztem kicsit másképpen. 

- Szóval, arra gondoltunk anyával, hogy esetleg utánad mehetnék.

- Mindig is utáltad a versenyeket - nevettem fel. - Mi az igazi ok? 

- Aj már, Haz, kérlek, egyszerűen csak hiányzol - mondta, mire szívem azonnal megenyhült.

Mindig is közel álltunk egymáshoz, míg be nem kerültem a NASCAR-ba. Onnantól kezdve fokozatosan távolodtunk el, hiszen az életem az utazás, és a megjelenések sokasága lett. Persze, telefonon tartottam a kapcsolatot, mind vele, mind pedig édesanyámmal, de ez manapság már mire elég? Ünnepekre hazatértem minden évben, még is úgy éreztem, hogy mélyen eltávolodtam már tőlük, s néha anyám arcán láttam, ahogyan szinte ismeretlenként tekint rám. Ez pár évig tartott, mígnem komolyabban leültünk egy hétvégén beszélgetni, s mindent elejétől a végéig átrágtunk. 

Gemma még a húszas évei elején jár, szinte kamasz, legalábbis úgy viselkedik. Még ha nem is vagyok mellette, rendes bátyának megfelelően védelmezem mindenféle hím személytől. Ellie ismeri a családom, és véleménye szerint, pontosan a magamfajtáktól akarom távol tartani Gem-t, amibe lássuk be, igaza is van. Nem szeretném, hogy sérüljön, hogy bármiféle problémája legyen, s, hogy egy olyan fajankó miatt sírjon át éjszakákat, aki meg sem érdemli könnyeit. 

- Mikor szeretnél jönni? - tettem fel végül a kérdést, aminek hatására tudtam, hogy gödröcskés mosolya - amely nekem is van -, kislányos arcán ragyog boldogan. 

- Két nap múlva - felelte egyből, s hangjából csak úgy sugárzott az elégedettség. Le sem tagadhatta, hogy Styles. Hasonlóan, mint én, úgy érte el ő is amit csak akart. Büszke voltam rá, hogy küzdött mindig az igazáért, a céljáért, bár be kell látnom, hogy most szinte azonnal beadtam a derekamat. De hát ki tudna ellen állni az imádott húgának? 

- Rendben van, mindent elintézek, és akkor holnap után reggel ott is lesz valaki érted, aki egyenesen idehoz - mondtam neki.

- Köszönöm, te vagy a legjobb - lelkendezett aranyosan. 

- Majd meghálálod valahogy - nevettem fel, s velem tartott ő is. 

- Megyek is pakolni. Szeretlek - köszönt el azonnal. 

- Én is téged - ahogyan mondtam, már bontotta is a vonalat. Nevetve emeltem el fülemtől a készüléket, és dobtam azt az ágyamra. 

Már késő délután volt, és semmi kedvem nem volt bármerre is kimozdulni. Csizmámat hanyagul lerúgtam lábfejeimről, s a zoknit is lehúztam. Mezítláb, alig begombolt inggel, s fekete nadrágban léptem ki hálószobámból. Csend volt az egész lakosztályban, csupán a fürdő felől hallatszott a zuhanynak halk hangja. Egyből sikerült megtudnom így, hogy Ani zuhanyzik. Féloldalas mosolyommal indultam meg a fürdő felé, de azonnal le is hervadt, ahogyan rájöttem: bezárta. Végül is mit várhattam volna egy prűd lánytól? 

Tovább mentem a konyha részre, ahonnan is a hűtőből magamhoz vettem egy jól lehűtött üveg sört, amelynek kibontása után visszalépkedtem a kanapéhoz, bekapcsoltam a tv-t, lábaimat az asztalra tettem, s kényelmesen hátradőlve kezdtem el kapcsolgatni a televíziót. Talán pár perc telhetett el amikor is a fürdőszobának ajtajának zárja kattant, ezzel jelezve, hogy Ani elkészült. Oldalra fordítottam a fejem, s a hófehér törülközőbe tekert testén szántott végig tekintetem. Makulátlan bőrén még pár vízcsepp volt, amely valljuk be, őrült szexivé tette. 

- Megvárhattál volna - szólaltam meg, amikor is haját kiengedte a hajgumiból, s tincsei enyhén nedves vállaira estek. 

- Tudod a hányinger nem éppen a kedvenc érzésem - sétált tovább, s csapta be maga utána szobájának ajtaját. 

Imádtam a szemtelenségét, azt, hogy bátran visszaszólt. Magamra egyáltalán nem vettem a dolgot, hiszen pontosan tisztában voltam azzal, hogy a lányok nagy része egy csettintésemre előttem teremne. Arról is teljes mértékben meg voltam győződve, hogy ő is itt térdepelne előttem, ha egyetlen egy kedves szavam lenne felé. Hm, térdepelés. Gondolataim mélyen elkalandoztak, ahogyan minimálisan piros ajkaira gondoltam, azoknak puhaságára, s ahogyan hímtagom köré fonódnának azok a csodásan mocskos ajkai. 

Nadrágom már csak e pillanat elmélkedése miatt is szorosabban feszült körém, pedig még egy helyiségben sem tartózkodtunk. Boszorkány. Egy igazi szexi boszorkány ez a lány. Eszemet vesztem mellette, és ezzel ő maga is tisztában van, biztosra veszem, hiszen nem csinálná ezeket a dolgokat, hogyha nem lenne fogalma arról, hogy milyen hatással is van rám. Szívem szerint berontanék abba a hálóba, és erőteljesen magamhoz rántanám, hogy könnyítsen rajtam, de még sem tettem meg. Továbbra is ültem, és csak a tévét bámultam, bár őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy éppen mi is ment benne. 

Az ajtó zárja ismételten kattan talán több mint egy óra elteltével, míg én róla fantáziáltam. Azonnal odanéztem, már a második sörömmel kezembe. Testét már ruha borította, haja egyenesen omlott vállaira, míg egy naturális hatású sminket viselt arcán. Ruhája tökéletesen kiemelte hosszú, feszes combjait, amelyek engem oly nagyon megőrjítettek már. Cipőként egy szegecses csizmát viselt, amelynek értelmét nem láttam, hiszen nyarat írunk, de hát ő tudja, és én őszintén megmondom, nemigen értek a divathoz, főleg nem a nőihez. Egyértelmű volt, hogy nem csak kikapott egy lenge ruhát, s mellém csatlakozik a kanapén. 

- Csak nem indulni készülünk valahova? - mentem utána a konyhába. 

- Én igen, de, hogy te mit csinálsz, fogalmam sincs - nézett rám pohara mögül. - És, ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel - vont vállat.

- Micsoda kedvesség. Eljutottál idáig velem, és most csak úgy lelépsz valahova nélkülem.

- Álljunk csak meg - emelte fel kezét, ahogyan kicsit hangosabban csapta le a poharat a pultra. - Semmi közöd sincsen ahhoz, hogy én itt vagyok. Magamnak harcoltam ki a helyem, egyedül értem a céljaimat. Kurvára semmit sem kell megköszönnöm neked - szinte már haragos volt, míg én csak vigyorogtam továbbra is hevességén. 

- Ha ennyire dühös vagy, máshol is megmutathatod ezt a hevességet - kacsintottam rá, mire szemeit megforgatta, s táskáját felkapva, már el is tűnt a bejárati ajtó mögött. 

Hangosan nevettem, ám mélyen legbelül robbantam. Hiába is tartotta titokban a másik felet, akivel is találkozó lesz, pontosan tudtam, hülye én sem voltam. Mark. Kezeim ökölbe szorultak, ahogyan visszabaktattam a nappalin át a szobámba, és egy gyors üzenetet küldtem telefonomról.
Visszatérve az előző helyemre üvegeket felkaptam, s a falnak csaptam, amelyek így apró szilánkokra törtek. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy az a majom jobb társaság mint én. A minibárhoz léptem, kivettem a whisky-t, s egy kristálypoharat háromnegyedig meg is töltöttem. Minden gond nélkül emeltem számhoz, s húztam le. Kellemes érzés volt, ahogyan a alkohol végig égette torkomat, ezzel agyam felett átvéve már teljesen az irányítást. Tovább fogyasztottam a szeszes italt, míg kopogtatást nem hallottam. Türelmetlenül közelítettem meg a bejáratot, s csaptam ki az ajtót.
Féloldalas, kábult mosolyra húztam számat, miután derekánál fogva megragadtam a személyt, majd a már becsukott ajtónak préseltem, s hevesen, nyelvemmel száját fedeztem fel. Táskáját a kanapéra dobtam, míg kezeimmel combjait markolászva sétáltam vele a hálószobámba. Türelmetlenül dobtam rá az ágyamra. Időt nem adtam arra, hogy ő vetkőztessen le, egyszerűen megszabadultam az ingemtől, és a nadrágomtól, a bokszeremmel együtt.
- Hm, ez ám a sietség - kuncogott, mire csak csak egy szúrós pillantást kapott tőlem. - Ugyan már, Harry - ült fel,s próbált csábítani, de csak egy mocskos ribanc volt.
- Pofa be - löktem vissza, mielőtt lerántottam volna róla a ruháit. Nem lepett meg, hogy fehérneműt nem viselt, így azonnal fölé kerekedtem. Őrültség, de még mindig félig kemény voltam Nina távozása óta, így nem kellett sokat baszakodni azzal, hogy merevedésem legyen. Amint készen álltam, felgörgettem a kondomot, s minden figyelmeztetés nélkül hatoltam belé teljesen. Hangosan nyögött fel, mint egy olcsó utcaszéli lány, de hát az is volt.
Egyik lábát vállamra helyeztem, mielőtt is egy gyors tempót diktálni kezdtem. Kezeivel hajamba próbált túrni, de én elutasítottam érintését, s a takaró anyagához préseltem azokat. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s mindent kizárva csak is Nina arcára gondoltam. Csodálatos teste, ahogyan nedvesen állt még előttem nem is olyan rég. Csípőmet egyre erőteljesebben mozgattam, s a saját kielégülésemet hajszoltam. A lány másik nevét derekamra fontam, mélyebbre mentem, mígnem megtalálva a kiskaput, átléptem saját határomon, s öblösen felnyögtem.
Amint lecsendesedett szívverésem, s lélegzetem rendbe jött, kihúzódtam belőle, s kisétáltam a fürdőbe, ahol is megszabadultam az óvszertől. Beálltam a zuhany alá, nyomtam tenyerembe a tusfürdőmből, és elkentem testemen, megtisztítva magamat. Hajamból csöpögött a víz, de teljesen hidegen hagyott. Lazán egy törülközőt csavartam derekam köré, és visszasétáltam a szobámba.
- Te még mindig itt vagy? - néztem az ágyon fekvő meztelen lányra.
- Ennyi volt?
- Mit gondoltál, hogy velem töltöd az estét?
- Még az orgazmust sem adtad meg - ült fel feszülten.
- Na idefigyelj - hajoltam le hozzá. - Vagy eltakarodsz, vagy a biztonságiak fognak kidobni, így ahogyan vagy.
Felhúzott orral mászott le az ágyról, és szedte össze a holmijait. Szinte pár másodpercbe telt, mire felöltözött, és az ajtót hangosan becsapta maga mögött. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és dőltem el az ágyamon. Az alkohol már mondhatni, hogy eltűnt, ám még minimális hatását éreztem, hiszen nem kevés mennyiséget fogyasztottam, tudom.
Szemhéjaim egészen addig lehunyt állapotban voltak, míg az ajtó zárának kattanása meg nem csapta a fülem. Alig néhány másodperc alatt fel is álltam, s ahogyan voltam, kimentem. Lány, megfordult, és elkerekedett szemekkel nézett végig testemen, amelyet még mindig a fehér anyag takart csupán.
- Későre jár - sziszegtem.
- Igen, tudom, de nem vagy az apám - nézett rám aggodalmasan. - Minden rendben? - lépett közelebb bátortalanul.
- Kibaszottul teljesítenünk kell holnap... - morogtam. - Maximális teljesítményt várok el tőled!
- Mi a bajod van?
- Az, hogy nem azért lettél betéve a csapatba, hogy más pilótákkal kefélgess - mondtam ki kereken.
- Undorító vagy - próbált meg mellettem elhaladni, de még időben elkaptam a felkarját. - Harry, ez fáj.
Szemeibe néztem, amelyben a megvetést, és a félelmet véltem felfedezni. Szinte remegett érintésem alatt, és ez egyáltalán nem jó értelemben történt. Azonnal enyhítettem szorításomon, míg végül kihúzta karját ujjaim fogságából. Megvető tekintettel nézett rám, mielőtt elsétált volna, s magára zárta volna szobájának ajtaját.

6.rész*Osztozkodás

Átnéztem még egyszer a bőröndömet, hogy minden fontosat el tettem-e. Újra, s újra leellenőriztem, hiszen jó pár hónapig nem fogok hazatérni. Fogalmam sincs, hogyan is fogom kibírni azzal a féleszűvel, de abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy még egyszer nem fog annyira közel kerülni hozzám, mint pár nappal ezelőtt.
Amint végeztem, s még az utolsó pár apró dolgot eltettem, a már kikészített szettemhez léptem, amely a székemen pihent. Nedves törülközőt kiterítettem, miután már vettem is magamra a lenge darabokat. Napszemüvegem is megkapta a helyét, amit követően már bőröndömet magam után húzva mentem le a bejárathoz.
- Mindent elpakoltál? - jött ki a nappaliból apám.
- Igen, apu, ne aggódj már, kérlek - néztem rá komolyan.
- Ezt sose kérd tőlem - nézett rám komolyan. - Azzal a gyerekkel leszel összezárva, úgy, hogy én ott sem leszek.
- Késő bánat, te ajánlottál be - vontam vállat. - Tényleg nincs szükség arra, hogy aggódj miattam. Eddig is a helyén kezeltem a dolgokat.
- A múltkori eset után nehéz aggodalom nélkül elengednem.
- Ugyan már - nevettem. - Tudod, hogy lerendeztem. Viszont, most indulnom kell, mert itt vannak - nyitottam ki a bejárati ajtót. - Amint megérkeztünk a hotelbe, hívlak.
- Rendben. Amint tudtok megyek utánad én is - ölelt meg szorosan.
Most először volt, hogy külön mentünk versenyre. Eddigi évek során mindig együtt utaztunk, így teljesen új helyzet volt mind a kettőnk számára. Eleinte erőltette, hogy ő is velünk tart, de mind David, mint pedig én, lebeszéltük róla. Egyáltalán nem éreztem szükségét annak, hogy Harry minden mocskos beszólásának fültanúja legyen. Amikor tudomására jutott göndör fiú illetlen viselkedése, azonnal felkereste David-et, hogy tegyen valamit. Őrültségnek tartottam e lépését, hiszen kislány már nem vagyok, s tökéletesen el tudom intézni a magam problémáját.
Elbúcsúztam apámtól, végül magam után húzva bőröndömet mentem a fekete autóhoz, amiből egy nagy darab fickó, Mac szállt ki. Szívélyesen üdvözöltem, majd elvette táskám, s a csomagtartóba helyezte, míg én beültem.
- Apucitól könnyes búcsút vettél? - szólalt meg egyből az illető, amint csatlakoztam mellé. Mivel nem szóltam semmit, így folytatta. - Könnyes búcsút vettetek? Hallottam, hogy ő neki kellett a szárnyai alá vennie téged, és David-hez szaladnia.
- Szerintem tökéletesen megmutattam, hogy meg tudom védeni magam - sziszegtem.
- Harry, muszáj már most ennyire féregként viselkedned? - hallottam meg egy női hangot, amely Ellie-hez tartozott. - Legalább pár napig kíméld.
- Ugyan már, ismer - horkant fel. - Apuci most nincs itt, hogy megvédje - fordult felém, s szinte behatolt már a magánszférámba is. Keze már combomon kalandozott, amire azonnal rá is csaptam.
- Takarodj a közelemből - néztem rá határozottan, mire csak elnevette magát.
- Komolyan, két óra. Ennyit kérek tőletek - nézett ránk komolyan El. - Azt követően pedig nem fog érdekelni, hogy mit is tesztek egymással, de amíg ebben az autóban vagytok, emberként szóljatok a másikhoz.
- Hallottad a főnök asszony utasítását - suttogta, majd kacsintott, s a telefonjával kezdett el foglalkozni.
Sejtésem már is beigazolódott. Minden percet megragadja, amikor csak teheti, hogy a véremet szívja, s megkeserítse életemet. Bármennyire is érzem magam erősnek, határaim nekem is vannak, hiszen érző emberből vagyok, méghozzá nőből. Próbálom tartani magam, s éles nyelvemet megfelelően ellene használni, ám olykor valóban nehéz feladat elé állít.
Mivel a társalgás El-el nem jött össze, Harry-vel pedig egyértelműen kerültem, így előkeresve fülhallgatómat, telefonomba helyeztem, s a lejátszási-listát elejére téve már át is adtam magam a zenének.

****

Oldalamat többszörös bökdösés érte, amely álmaim világából térített vissza a zord való életbe. Pilláim fájdalmasan rebbentem meg. Azonnal összébb húztam szemeim, amikor is a nap sugarai a sötétített üvegen keresztül is minden gond nélkül áthatoltak. Hangosan felnyögtem, mikor is valaki kirántotta fülemből az egyik apró fülhallgatót.
- Ideje, hogy befejezd a horkolást - motyogott fülembe.
- Takarodj innen - löktem el magamtól.
- Ugyan már, Ani - nevetett fel öntelten. - Rémes volt. Figyelmeztethettél volna, mielőtt elalszol.
- Cseszd meg - sziszegve szálltam ki.
Táskámba tettem a készüléket a tartozékával együtt, miközben a csomagtartóhoz igyekeztem. Bele ütköztem valakibe, így azonnal hadarva elnézését kértem.
- Nyugi Nina - mosolygott rám kedvesen Ellie.
- Sajnálom, de teljesen kikészít - sóhajtottam fel, miután megköszöntem a csomagom kivételét. - Imádkozom, hogy a hotel két legtávolabbik pontján legyen a szobánk.
- El kell, hogy rontsam a kedved, ugyanis, még közelebb lesz, mint azt hinnéd - lépdelt mellettem. - Na de, majd benn megtudtok mindent. David itt van, és itt is marad pár napra.
Szívem szinte torkomban dobogott őrült gyorsasággal, ahogyan Ellie szavai újra, s újra megismétlődtek bennem. Reménykedtem benne, hogy csak szívatni próbált, s a határaimat felmérni. Abban biztos voltam, hogy egy szobába nem raknak, hiszen Markt-tól tudom, hogy ilyen eshetőség nincs.
Belépve a hatalmas, csillogó előtérbe David-hez mentem, akivel kölcsönös örömmel köszöntöttük a másikat. Váltottunk pár szót, míg lassan beballagó Harry is megérkezett körünkbe. Mormogott valami köszöntésnek egyáltalán nem nevezhető szót, s hanyagul a kanapéra levágódott, mint valami tizenéves, vad tinédzser.
- Megtisztelnél bennünket? - köszörülte meg igen erőteljesen torkát D.
- Itt vagyok, legyen ez elég - vágta oda.
- Harry ...
- Osszuk ki a szobákat, és menjünk, kérlek - néztem rá könyörgően.
Hitetlenkedve meredt rám. Szerintem ő maga sem hitte, hogy normálisan kértem valamit tőle. Valóban fáradt voltam, s egyáltalán nem akartam órák hosszát állni a recepció előtt, teljesen feleslegesen. Nehezen, de végül feltápászkodott helyéről, s szemeit megforgatva biccentéssel jelezte, hogy várja a rövidke beszédet a menetrendről, amibe szerencsére bele is kezdett David.
- Tehát, akkor mindenki tudja a dolgát? - nézett Harry-re, majd rám.
- Holnap hánykor kezdünk? - kérdeztem a számomra legfontosabbra rá.
- Reggel nyolc. Hétre itt lesz egy autó értetek, amely elvisz a pályára - közölte. - A késést nem tolerálom - szögezte kijelentését Harry-nek, aki csak felhorkant az egészen. - Itt a kulcsotok, ez pedig a tiéd - nyújtott át egyet nekem, egyet pedig Ellie-nek.
- Várj, David - szóltam utána mielőtt elsétált volna. - Harry miért is nem kapott kulcsot?
- Egy lakosztályotok van, amelyben két háló található - adta meg a rövid választ, s már hátat is fordított nekünk.
El-re pillantottam, aki sajnálkozva elmosolyodott, majd a lift felé biccentett. Feladva minden reményemet húztam magam után táskámat, s nyomtam be a felvonó hívógombját. Hallottam, ahogyan mögém megérkezett az a személy, akinek a társaságára egyáltalán nem vágytam. El mellettem állt, s amint megérkezett a lift, mögöttem lépett be a kis szerkezetbe, s csak utána következett Harry. Leghátsó sarokba húzódtam, hogy még véletlenül se kerüljek bármilyen kontaktusba vele. Tudtam, hogy amint kettesben leszünk, visszafogni már nem fogja magát. Gondolatait konkrét szavakká fogja formálni, amelyeket én nagyon nem szeretnék hallani. Tudomásom szerint El előtt is igen merészen beszél, így ennek okaként értetlenségem teljesen jogos volt, hiszen csupán csendesen a fém falnak dőlve állt, s bámult maga elé. Mélyen magamban, utolsó reménységként kántáltam, hogy legyen kulcsom a hálómhoz. Már csak az hiányzott, hogy az éjszaka közepén valamilyen megnyilvánulására ébredjek.
Torkomban dübörgő szívemmel léptem ki a kis szerelvényből, s a kártyára lepillantva indultam el megkeresni a megfelelő számmal ellátott lakosztályt. Ellie tovább ment, biztató mosollyal arcán, míg én a megfelelő helyre csúsztattam a fém kártyalapot, amely által kitárult a fa ajtó. Beljebb léptem, tekintetemmel körbelesve nagyjából, érdeklődve.
Hangos csattanással jelezte Harry, hogy ő is csatlakozott hozzám, s már csak ketten vagyunk. Felé fordultam míg ő elhaladt mellettem szélsebesen.
- Melyik hálót akarod? - kérdeztem tőle, mire azonnal megtorpant.
- Te melyiket szeretnéd? - nézett egy pillanatra a tárt hálószobák ajtaja felé. Közelebb lépett, mire még levegőt is elfelejtettem venni. - Véleményem szerint, esetleg osztozhatnánk is, ezzel megkímélnénk a takarítók dolgát - kacsintott rám.
- Undorító vagy - néztem mélyen szemeimbe, miközben közöltem vele az első gondolatom.
Felnevetett hangosan, fejét hátra vetette jókedvébe. Nevetése az egész teret betöltötte, míg én csak összevont szemöldökkel figyeltem a jelenetet. Táskámat határozottan megfogva húztam magam után az egyik szobába siettem.

Ps.: rövid, unalmas, eseménytelen. SAJNÁLOM... 

5.rész*Hevesség

Ellazultan álltam a tus alatt, amikor is valaki szó szerint ráfeküdt a csengőre. Hidegen hagyott a dolog, s tovább áztattam magam, de amikor már öt perce tartott az egész, mérgembe elzártam a forró vízsugarat, csípőm köré egy törülközőt tekertem, s magam után a parkettán vizes lábnyomokat hagyva közelítettem meg a bejárati ajtóm, s elfordítva a kulcsot tártam is ki. Dühösen sóhajtottam fel, s hagytam hátam mögött a kicsit sem váratlan, ám annál is idegesítőbb személyt. 

- Mondd, hogy nem aludni készülsz - jött utánam azonnal nagy hanggal. 

- Ellie, én is örülök, hogy látlak, de mit akarsz? - néztem rá. 

- Már úton kellene lenned - sziszegte.

- Megtehetem, hogy kések - dobtam le magamról a fehér anyagot. - Mit hisztizel? Ott leszek, nem kell aggódnod. Véleményem szerint még egy bulit se hagytam ki. Főleg nem egy olyat, ahol lesz egy igen formás lány is.

- Ne - emelte fel kezét, ezzel jelezve, hogy fogjam be. - Ezt a lányt nem hagyom, hogy a földbe tipord. Szükségünk van rá, legalábbis ebben az évadban, úgyhogy elfelejtheted, hogy megdöntöd, majd a bunkót előadva ott is hagyod egy hotelben.

- El, komolyan, miket nézel ki belőlem? - nevettem fel, miközben a nadrágom sliccével foglalkoztam. - Ránézésre megmondom, hogy egy menettel eszem ágában sincs beérni - húztam féloldalas mosolyra számat.
- Fogalmam sincs, miért is akar az a rengeteg nő az ágyadban kikötni - dőlt a falnak.
- Oh, elhiheted, hogy megvan az oka - kacsintottam rá.
- Harry, én nem a cafkád vagyok, hanem a menedzsered, kibaszottul tartsd tiszteletbe.
- Hé, El, oké, nyugodj meg, kérlek - gomboltam be ingem pár alsó gombját. - Komolyan, mióta nincs Ed, azóta feszült vagy. Kellene keresned egy pasit, aki megdönt, vagy menj vissza Ed-hez.
- Komolyan egy igazi tirpák, bunkó vagy - hagyott magamra.
Nevetve, fejemet rázva kezdtem el zsebembe elsüllyeszteni a pénztárcám és a telefonom. Leoltva a villanyt mentem ki a nappaliba drága menedzseremhez, aki a kanapém karfáján ült. Csizmámhoz mentem, amelybe minden gond nélkül bújtattam bele lábam.
- El, nem azért mondtam, de hidd el, hogy nem lennél ennyire feszült, hogyha valaki kezelésbe venne.
- Nem minden a szex körül forog - állt az ajtóhoz, s nyitotta ki azt.
- Elhiheted, hogy szerves része az életnek - zártam be nevetve a lakásomnak ajtaját.
- Egyszer az életben élném meg, hogy a beszólogatásaidat hanyagolnád.
- Előbb kell felkelned ahhoz - jegyeztem meg, s csatlakoztam mellé a liftben.
Továbbá csak a felesleges dolgokat kezdte el mondogatni, hogy hogyan is kell illemtudóan viselkedem, s miket is kellene mondanom, ha interjúra kerül a sor.
- Röhej, komolyan - nevettem jókedvűen. - Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, kibaszottul nem fogom játszani magam. Önmagam adom - feleltem egyszerűen.
- Pontosan ettől tartok én is.
- Mindenki szeret - jelentettem ki magabiztosan. - Aki meg nem, bekaphatja - szálltam be mellé a lesötétített üvegű autóba, amely ránk várt. - Egyébként ott lesz Ed is, esetleg ...
- Ne is folytasd.
Nevetve, de végül feladtam a lélekmelengető beszédemet, s telefonomat elővettem, hogy egy körüzenetet írhassak, azzal kapcsolatban, hogy melyik alkalmi partnerem is ér rá a mai estén. Meg sem lepődtem, amikor egy percen belül már vissza is jelzett pár lány, hogy szívesen töltenék velem az éjszakát. Végül az egyiket kiválasztottam, s leírtam neki a címet, hogy hova is kellene jönnie egy óra múlva. Lelkesen egy csókos sms-el reagált, mire azonnal vissza is tettem helyére a készüléket.
- Szánalmas vagy - szólalt fel mellőlem El.
- Te mondtad, hogy nem dughatom meg Anit, akkor most mi is a gond?
- Hogy ki? - vonta fel szemöldökét.
- Nina, a navigátorom tudod - magyaráztam.
- Fogalmam sem volt arról, hogy ennyire meleg kapcsolatban vagytok már, hogy a becézgetések csak így repkednek.
- Nem nevezném pozitívnak ezt a kapcsolatot. Inkább úgy fogalmazok, hogy hasonlóan húzzuk egymás agyát, bár ...
- Oké, mindig megbánom, hogy beszélgetésbe elegyedtem veled.
- Esetleg mást szeretnél? Szeretlek, Ellie, de a haverom exével sohasem kezdenék, bocs - tettem fel védekezően kezeim.
- Komolyan hányingerem van tőled.
- Oh, El, még ilyen szép bókot sem kaptam.
- Beteg vagy - mondta végszóként, s szállt ki az autóból, majd szó szerint maga utána rángatott engem is.
Körbenéztem, s azonnal a felismerés csapott meg, amikor is rájöttem, hogy alig egy saroknyira vagyunk a rendezvénytől. Ellie szorosan fogta csuklómat, s vonszolt maga után. Egy fekete autónak ajtaja tárult ki, amibe minden ellenszegülés nélkül kellett bemásznom. David és Ani foglalt helyet a járműben. Ani mellettem, míg David mellé Ellie mászott be.
- Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk - üdvözölt szívélyesen főnököm.
- Számomra a megtiszteltetés - morogtam.
- Tehát megjelentek, mosolyogva pózoltok a fotósoknak, ha pedig kérdeznek szűkszavúan válaszoltok, hogy milyen is a közös munka - hadarta El, mire Ani azonnal bólintott is.
- Ugye semmi bájolgás? - kérdezte reménykedve.
- Smárolnod kell velem a kamerák előtt - szaladt ki számon a mondat.
- Harry, tisztelettel beszélj - avatkozott közbe D.
- Minden tiszteletem az övé, elhiheted - néztem végig fedetlen lábain.
Pár mondat még elhangozott, de szerencsére, vagy nem - ahogy vesszük -, megérkeztünk. Kiszálltam, s illedelmesen mosolyogtam a vakukba, míg kezemet tartottam, hogy kisegítsem drága társamat, aki azonnal megigazította ruháját, s kezembe karolva végül el is indultunk a hatalmas sövény elé, amelyen a NASCAR felirat díszelgett. Derekára simítottam kezem, míg ő hasonlóan az enyémre. Cselekedete meglepett, de végül mosolyogva pózoltunk pár percig, miután azonnal tovább is mentünk, kikerülve a riportereket. Ahogyan beértünk az épületbe, azonnal távolabb lépett két lépést.
- Fertőző azért nem vagyok - jegyeztem meg, hogy csak ő hallja.
- Hm, sose lehet tudni, hogy éppen melyik ágyasodtól is kapsz el valamit - vágta rá egyből.
- Áucs - kaptam szívemhez azonnal kezem, mire szemeit csak megforgatta. Tekintetemmel én nevetve mértem végig testét. Egy felül igen zárt, ám alul kellően rövid ruha takarta karcsú testét. - Otthonkádat elkérted a nagyidtól?
- Parancsolsz? - nézett rám.
- Manapság ki jár .. - mértem végig újra, ám ezúttal lábain tovább elidőztem. - Így.
- Oh, igen, képzeld, a nagyim is a mai divatnak megfelelően öltözik - kacsintott rám, s könnyedén elsétált mellettem, ezzel faképnél hagyva engem.
Nevetve követtem a terembe, ahol is az esemény volt tartva. Azonnal a bárpult felé igyekeztem, ahol is kiszúrtam legjobb haveromat, Ed-et. Vállon veregettem, ahogyan mellé értem, mire azonnal kezet is fogtunk egymással, köszöntésképpen. Kikértem egy italt, majd oda is fordultam feléjük.
- Mikor ismerhetem meg a kis vad leányzót? - húzta le itala maradékát.
- Ma különösen viaskodó kedvében van - fogtam kezembe az üvegpoharat, s körbeszemléltem a helyiséget. - Ott van - böktem a lány irányába, aki Mark társaságában ült egy asztalnál, és nevetgélt.
- Wáo .. - nézte igen lelkesen Ani-t. - Azt kihagytad a leírásból, hogy ennyire szexi.
- Csak egy lány, aki azt hiszi, körülötte forog a világ - tüntettem el a hűs konyakom.
- Komolyan? - nézett rám Ed. - Tudod, hasonlít valakire.
- El se kezd.
- Harry, haver, ugyan már - nevetett jóízűen. - Aki csak ismer téged, és szerencséje van ehhez a csodához is, az tökéletesen észreveszi a hasonlóságot.
- Úgy érzem túl sokat ittál - néztem rá, s kikértem a következő köröm.
- Ellie megengedte, hogy igyál?
- A te feleséged - horkantam fel azonnal. - Tudomásom szerint, nagyobb hatalma van feletted, mint felettem.
- Harry - hallottam meg a lágy dallamok mellett egy női hangot, amelyet jelenleg egyáltalán nem akartam tudomásul venni.
- Oh, Ellie, nézd ki van itt - böktem haverom felé, aki csak bágyadtan mosolygott a lányra. - Nem szeretnéd inkább őt fárasztani? Mind a kettőtökre ráférne - mosolyogtam rá erőltetetten.
- Pofa be - sziszegte, mire Ed azonnal nevetésbe kezdett. - Igyekezz, Nina vár, mennetek kell egy interjúra az emeletre.
- Mi van? Semmi ilyesmiről nem volt szó - robbantam egyből.
- Ne veszekedj, és többet se merj inni - vette el az üvegpoharat.
- Véletlenül se baszakodj velem, El - morogtam feszes állkapoccsal. - David-nek sem hagyom, hogy belém kössön, majd pont neked fogom.
- Haver, nyugi - kelt egyből az exe védelmére Ed. 

- Hm, milyen ironikus, hogy összetart a csodás pár - léptem el mellettük, egyenesen az asztal felé igyekezve, ahol is Ani még mindig azzal a patkánnyal bájolgott.
Egyre jobban megközelítve az asztalt, lettem dühösebb. Nina felpillantott rám, majd hirtelen vissza Mark-ra, akinek magyarázni kezdett valamit. Éppen meg akart fordulni, amikor is odaértem melléjük. Lány kíváncsian nézett fel rám, míg az a pöcs, minden jókedv nélkül méregetett.
- Mennünk kell egy interjúra - néztem határozottan rá.
- Rendben - állt fel, s visszafordult társasága irányába, aki hasonlóan már mellettünk állt. - Mindjárt visszajövök - pillantott rá, s kezét közben felkarjára simította.
- Oké, mielőtt elokádom magam a nagy románc okozta örömöm miatt, induljunk - fogtam csuklóját körbe, és minden gond nélkül az előtérbe kezdtem magam után húzni.
- Lassíts már, az isten szerelmére - rántotta meg kezét, ezzel magára vonva figyelmem. - Komolyan, oké, hogy te egy érzéketlen óriás vagy, de én nőből vagyok, akinek alapjáraton is rövidebb lábai vannak, és még tűsarkút is hord. Lehetnél egy parányit figyelmesebb.
- Parányit? - kérdeztem vissza. - Indulás, parányi Ani.
Szemeit megforgatta, majd végül mellém került, s együtt kezdtünk el az előtéren át a lift felé menni. Ahogyan megérkeztem a hívógombot benyomtam, így az ajtó abban a pillanatban ki is tárul előttünk. Előre engedtem a lányt, s csak utána szálltam be, s nyomtam meg a megfelelő gombot.
- Hm, udvariasság mégsem halt ki belőled teljesen - tudatosította magában.
- Tudod, a fotósok az épület előtt, még sem tűnhettem a nyilvánosság előtt egy féregnek.
- Ó, kivételesen még hazugság sem lenne az újságírók részéről - mosolyodott el. - Tökéletesen látom magam előtt a címlapot - kezeivel mutatott maga elé, mintha csak egy vászonra alkotta volna meg gondolatait. - Harry Styles, az autóversenyzők megtestesítője, a pályák réme, a valóságban, a nőkkel szemben, egy bunkó fráter.
- Bunkó fráter? - szaladt ráncba homlokom.
- Próbáltam a legfinomabban fogalmazni - vont vállat, mire válaszolni már lehetőségem nem volt, hiszen megérkeztünk a megfelelő emeletre.
Minden gondolkodás nélkül léptem ki előtte, mire csak motyogott valami, számomra teljesen jelentéktelen sértést felém. A terem előtt megálltam, kitártam a hatalmas üvegajtót, s biccentettem, kedvesnek egyáltalán nem nevezhető mosolyommal, hogy menjen csak be.
- Visszatért - mosolya alatt jegyezte meg, ahogyan elhaladt mellettem.

****

Ócska, unalmas kérdések, s a bunkósságok netovábbja. Így tudnám jellemezni azt a húsz percet, amíg faggattak minket. Jelen volt Ellie és David is, akik a háttérben meghúzódva éberen figyelték minden mozdulatunkat, és szavunkat. Nina csak néha - néha válaszolt, inkább csak arra, amikor kérdezték. Szinte végig én beszéltem, s tagadtam az egyből felmerülő híreket, a kapcsolatunkról. Leszögeztem, hogy csak is munkakapcsolat van közöttünk, és az zökkenőmentes, de ennyi. Pályán kívül nem igazán találkozunk, és ez így is van rendjén.
- Gyere, igyunk valamit - tettem derekára kezét, s vezettem Ed-hez, aki még mindig ugyan ott ült.
- Végre, hogy idehoztad - mosolygott rám, majd a mellettem álló lányra pillantott. - Ed vagyok, ennek a gorombának a legjobb haverja.
- És Ellie, férje - egészítettem ki.
- Igen - bólintott Ed, s közelebb hajolt, hogy arcon csókolja a lányt, aki készségesen üdvözölte őt.
- Nem is tudtam, hogy El, férjezett - mondta Ani.
- Jelenleg egy igen mély hullámvölgyben vagyunk - felelte fanyarul a vörös.
- Sajnálom, tényleg.
- Oké, akkor igyunk - kértem ki három italt, amelyből az egyiket Ani, a másikat pedig Ed-nek.
- Hát itt vagytok - jelent meg El, de mosolya azonnal lefagyott arcáról. - Azt hiszem, megyek is.
- Majd mi, maradj csak - mosolygott rá Ani, s most ő ragadta meg csuklómat, és húzott félre. Ahogyan megálltunk, azonnal kérdően néztem rá. - Mi van?
- Ez még is mi volt?
- Fogalmam sincs mi van velük, de muszáj lesz megbeszélniük, bár nem ismerem Ed-et, de szerintem aranyosak.
- Aranyosak? - nevettem fel, s lehúztam konyakom maradékát. - Már is kerítőt játszol? Egyiküket se ismered - léptem hozzá közelebb.
- Tudod, attól még akarhatom, hogy jó legyen a kapcsolatuk.
- Annyira gyerek vagy még - néztem mélyen szemeibe, ahogyan kiejtettem kijelentésemet.
- Bunkó - forgatta meg szemeit, s igyekezett elhaladni mellettem, mire kezem azonnal lendült és fenekére érkezett. Meglepett, amikor is megállt, s visszafordult felém, majd az ő keze is hirtelen lendült, s arcomon ért célba. Kezemet odakaptam, ahogyan a fejem ellenkező irányba fordult. Éreztem a csípő, égető fájdalmat. Azonnal megjegyeztem magamban: nem érdemes kekeckedni vele.
Visszafordultam felé, mire megszüntette közöttünk a távolságot, s magassarkújának köszönhetően, minden akadály nélkül hajolt fülemhez, míg a mellkasomon az alig összegombolt ingen keresztül mart körmeivel bőrömbe.
- Egyik cafkád se vagyok, és soha nem is leszek - ezzel hátat fordított, és magamra hagyott. 

4.rész*Első futam

Eljött az első versenyhétvége, amelyet mindenki már feszülten várt. David többször is kijött a pályára, hogy felügyeljen bennünket, bár egyértelmű volt, hogy csak engem akart szem előtt tartani. A kis új szerzeményét nagyon is féltette mindenkitől, főleg tőlem. Többször is kaptam fejmosást az illemem miatt. Ugyanis véleménye szerint, nem éppen a megfelelő szavakkal kommunikálok. Mit sem érdekelve engem, folytattam hasonló szinten a beszélgetésünket - már, ha ezt a mi esetünkben, annak lehet nevezni. 

Nem titkoltam, mindenki előtt nyíltan kifejtettem véleményemet afelől, hogy mennyire is ellenzem őt a csapatban. Valójában, biztos vagyok abban, hogyha egy szórakozóhelyen pillantottam volna meg, hasonló sors várt volna ő rá is, mint a többi kislányra, akik valamelyik hotelszobában alattam, vagy éppen fölöttem kötöttek ki. Sohasem vetettem meg a csinos lányokat, és akinek van szeme, az tisztán látja, hogy karcsú dereka, s domború idomai mennyire is csodásak, és akkor még a vékony, hosszú lábait, feszes combjairól szót sem ejtettem. Tökéletes lett volna egy menetre, és ez a cél meg is van elmémben. Tudom, hogy nehéz menet lesz, de abban is teljesen biztos vagyok, hogy mire a szezonnak vége lesz, ő már a nevemet sikítva legalább egy orgazmusán túl lesz. 

Gondolataimból egy hang, túl kedves, s csilingelő hang zökkentett vissza a benzingőz, és a motorok hangos világába. Éppen a négy gumin - amelyek egymásra voltak pakolva -, ültem, és pillantottam ki a garázsunkból. Tekintetem azonnal megakadt rajta. Végigmértem azt a két apró, ruhadarabot, amely a testét takarta. Mosolya arcán díszelgett, ahogyan elhaladva a különböző csapatok előtt köszönt egy - egy embernek. Apja mellette sétált, s hasonlóan üdvözölt pár embert. Ez meg sem lepett, hiszen az örege régi motoros a szakmában már, így egyértelmű, hogy az ismertsége nagy, bár biztosan nem nagyobb az enyémnél. 

Magassarkújában könnyen lépkedett, majd végigszántottam tekintetemmel hosszú lábait, s fel - fel bukkanó hasát, amelyben egy aprócska kő csillant meg. Mellettünk lévő helyiség előtt megállt, s ennek okát is pontosan tudtam. Mark. A srác elő is bukkant, és szorosan megölelte a lányt, amit ő azonnal viszonzott is. Beszélgetésük csak a tiszteletkörök voltak. Martin is üdvözölte régi ismerősként a srácot, majd váltottak pár szót, és igyekeztek is tovább. 

- Sziasztok - zengte be az egész teret Nina hangja. 

Természetesen egyből mindenki viszonozta kedvességét, még így a kora reggeli órákban is. Én még mindig a szemeimet legeltettem rajta. Martin megköszörülte a torkát, mire ránéztem. 

- Jó reggelt, Harry - nyújtotta a kezét.

- Neked is - biccentettem. Kezét azonnal visszahúzta, amikor én a sajátomat megtartottam magamnak. 

- Harry - nézett rám Nina. - Te még nem öltöztél át? 

- Gondoltam, hogy megvárlak - húztam féloldalas mosolyra számat. 

- Mennyire nagylelkű vagy - mosolygott rám erőltetetten. 

- Várjunk csak - szólt közbe Martin. - Egy öltözőtök van.

- Ugyan már, ennyire csak nem lehetsz veterán, hogy még ezt sem tudod - szálltam le a gumikról, s veregettem vállba. - Régen, és most is egy öltöző áll rendelkezésre a pilótáknak. Azért mert a lányodat beprotezsáltad ide, attól még, nem fogják kibővíteni miattunk az öltözőrészleget minden pályán. 

- Oké, felfogta apa - ragadta meg felkarom Nina, s maga felé rántott.

- Jól van na, ennyire nem kell türelmetlenkedni, édes - emeltem fel védekezően kezeimet. 

- Kicsim, biztos vagy ebben? - nézett rá apja aggódva.

- Bemegyünk, átöltözök, és itt is vagyok - bólintott rá a lány. 

- Azért ennyire nem kell elkapkodni a dolgokat - szólaltam meg. 

Megforgatta szemeit, s hátat fordítva indult át a szerelők között, egyenesen az öltözőnk irányába. Biccentettem a mogorva apa felé, akinek gyilkos tekintetét hátamon éreztem, ahogyan követtem a lányát.

Egyáltalán nem rá vártam, de megfelelő alkalomnak véltem, hogy átöltözzem én is. Amúgy sem takarta sok ruha a testét, akkor meg nem mindegy? Mindenki előtt így vonult el, én nekem kicsit több jár, hiszen én viselem el az autómban. 

Magam mögött becsuktam az ajtót, és a saját ruháimhoz léptem. Minden zavartság nélkül szabadultam meg csizmámtól, nadrágomtól és a fehér pólómtól. Hátranéztem rá. Háttal állt ismételten, de meglepetés így is ért. Csupán egy alsónemű takart testét. Nagyot nyeltem, s figyeltem, ahogyan lehajolt, majd lábait belecsúsztatta a védő ruhadarabba. Amint eltakarta teljes testét a fehér anyaggal, újra lehajolt, ezzel fenekére még jobb rálátást biztosítva nekem, s az overallt vette fel. Szembefordult velem, amint rajta volt, bár nem cipzározta be, így alatta a fehér anyagot még láttam. Kérdően nézett rám.

- Mit láttál Styles? 

- Semmi érdekfeszítőt - feleltem egyszerűen, s szembe fordulva vele vettem magamra saját öltözékemet. - Tudod, ez nem a kifutó - pillantottam fel rá. - Komolyan magassarkú, és ilyen divatozás, egy olajos pályán? 

- Attól még, hogy versenyző vagyok, nő is - kötötte be cipőjét. - Szeretem a stílust, és bármilyen meglepő, imádok öltözködni - állt fel. - Egyébként nem hiszem, hogy rád tartozna mibe is jelenek meg.

- Rám is tartozik, elvonod a szerelők figyelmét, és ha valami meghibásodás lesz az autón menet közben, az a te hibád lesz.

- Ó, tehát féltékeny vagy - nevetett fel. - Ha nem lennél ekkora tetű, veled is jó fej lennék. Tudod, viselkedj úgy az emberekkel, ahogyan te is elvárod, hogy viselkedjenek veled.
- Oh, micsoda bölcs itt valaki - nevettem fel.
- Legalább belém szorult egy cseppnyi értelem, veled ellentétben - fonta oldalra haját, miközben szemeit szokásához híven megforgatta.
Éppen reagálni szerettem volna a kijelentésére, amikor is kopogtak. Kiszóltam, hogy éppen nagyon elfoglaltak vagyunk, ám abban a pillanatban nyílt is, s lépett be rajta David.
- Megtudhatom, hogy mi is az a nagy elfoglaltság? - nézett rám, egyáltalán nem kímélő tekintetével.
- Szokás szerint feleslegesen jártatja a száját - mondta Nina.
- Ugye nem csesztet?
- Én is itt vagyok - szólaltam fel minimális hangerővel.
- Tudjuk, de tudod, hidegen hagy - kacsintott rám a lány, mire bosszús pillantásomat kapta. - Túlélem - mosolygott David-re.
- Ne hagyjad, hogy kikészítsen.
- Nem fog, ne aggódj - húzta össze cipzárját a ruháján.
- Komolyan lélekszámba se vesztek?
- Úgy se veszed magadra, akkor nem mindegy? - nézett rám, félrebiccentett fejjel.
- Oké, elég - szólt közbe David. - Ma este lesz a nyitó est, ahol is együtt meg kell jelennetek. Közösen megy be mindenki, így nektek sincs kivétel. Nem érdekel, ha nem együtt érkeztek, és esetleg egy utcával lejjebb szálltok csak be egy autóba, de belépnetek az épületbe közösen kell.
- Ez most komoly? - néztem rá. - Már van kísérőm.
- Már megmondtam, hogyha nincs tisztességes barátnőd, akkor ne is álmodj arról, hogy azokat elrángatod magaddal. Sokkal jobb dolgom is van annál, mint, hogy te utánad tisztázzak mindent - nézett rám kemény tekintetével. - Eszem ágában sincs azt kérni, hogy játsszátok el a boldog szerelmes párt, csupán annyit, hogy együtt érkezzetek oda, mint remek munkatársak. Értve vagyok?
- Én még soha nem voltam ilyenen - szólalt meg Nina.
- Ó, az alsóbbrendű versenyeken nincs ilyen? Hát sok mindenből maradtál, ki eddig, édesem - dobtam át kezemet lazán a vállán.
- Rohadtul nem vagyok az édesed - dobta le hanyagul magáról a kezemet.
- Harry, fogd vissza magad - nézett rám David. - Ha nem tűnt volna fel, nem egy a cafkáid közül.
- Ezzel remélem tudod, hogy nem engem, hanem azokat, akik széttették a lábukat, sérted meg - villantottam meg fogsoromat.
- Kezelhetetlen vagy - ennyit tett hozzá D. - Nina - fordult a lány felé. - Csak csinosan öltözz fel, és mosolyogj, ennyi.
- Már itt is megmutatta, hogy mennyire is szeret öltözködni - nevettem fel. - Egy rögtönzött bemutatót tartott a szerelőknek.
- Fogd be - ütött mellkason.
- Harry, csak egy nap lenne, amikor nem lenne ekkora szád. Mindegy, bírjátok ki a szezont, legalább. Ennyit kérek tőletek. Most pedig, készüljetek, röpke húsz percetek van, hogy felálljatok a rajtrácsra.
- Első helyre nem lesz nehéz - jegyeztem meg.
- Csak tartsd meg a versenyen is - ezzel magunkra is hagyott.
- Remélem felkészültél - nézet Nina-ra.
- Kicsit visszavehetnél már az egoizmusodból - förmedt rám, s újra magamra hagyott, ahogyan pár nappal ezelőtt is.

****

Mind a ketten felvettük a megfelelő dolgainkat még, mielőtt is bemásztunk volna a már rajtrácson lévő autóba. Megfordult a fejemben, hogy ismételten kissé felhúzom az agyát az övvel, de inkább csak figyeltem, ahogyan mérgelődve húzza meg azt.
- Látom, még is kifog rajtad - nevettem fel.
- Pofa be - sziszegte.
- Ó, Ani, ne legyél ennyire vadóc, legalábbis ne most - kacsintottam rá, mire azonnal elfintorodott.
- Ani? - kérdezett vissza értetlenkedve.
- Az - fordultam előre, s tettem kormányra a kezem.
- A neven, Nina, és nem Ani - hangja kellően erős volt, ám amikor megkaptuk a jelet, mindenki beindította a motort, s azoknak az igen kellemes hangja elnyomta az akaratos, makacs beszédét. Oldalra pillantottam, hogy végül sikerült e bekötnie magát, majd visszafordultam, hogy a lámpának fényének változásával foglalkozzak. Hamar megkaptuk a sárga, majd a zöld jelzést. Azonnal a gázra léptem, míg kezemmel szorosan markoltam a kormányt, vagy éppen a váltót. Az első széles, ám igen meredek kanyarba könnyedén mentem be, kissé megcsúsztatva a járművet. Gondolataimban csak is a verseny járt, s az, hogy az a féreg Mark gyereket keményen lealázzam. Éreztem, tudatában voltam annak, hogy mennyire is gyorsan hajtok, ám amikor a visszapillantóra emeltem tekintetem, azonnal rájöttem, hogy a többiek lerázása könnyen ment, míg azé a faszfejé, nehezebben. Szorosan jött mögöttem, így sietve tettem nagyobb sebességbe az autót.
Egy élesebb kanyarnál túl nagy sebességgel mentem, de számomra még ez sem volt vészes, ellentétben a mellettem ülő lánynak, aki hangját kiengedve, fülsüketítően sikított fel. Pillanatnyi lehetőségem se volt rá, hogy ránézzek. Már nem sok volt vissza. Újra váltottam, s a gázra léptem. Agyam elborult, semmi sem érdekelt. Nagy sebességgel közelítettem meg célt, s hajtottam át rajta. Újabb köröket írtam le, szorosan a nyomomba Mark-al, és azzal a mocsok Rob-al, aki mellette foglalt helyet. Ani teljesen sokkolva volt mellettem, bár hangját már nem hallottam, csak néha - néha egy merészebb húzásomnál, amivel éppen leszorítottam őket a pályáról. Kemény káromkodások hagyták el a számat, ahogyan néha az övét is.
Ez a fél óra igazán hosszú volt, de tartottam magunkat az első helyen. Vége felé éreztem kezemben, s a gázpedált nyomó lábamba is, de mit sem törődve ezekkel indultam el az utolsó körre. Folyamatosan hátra pillantottam, míg a rádióban folyamatosan mondták, hogy észnél legyek. Felbőszülve kapcsoltam ki a rádiót, s mentem tovább.
Beérve a célba, önelégült mosollyal az arcomon lassítottam le. Oldalra pillantottam a lányra, aki feszülten ült. Levettem a bukóm, és a maszkom.
- Na milyen volt? - kérdeztem, s pillantottam ki a mellettem lévő autóra, ahonnan bosszúsan néztek rám.
- Esküszöm nem vagy normális - vette le magáról is a védőfelszereléseket.
- Ani, megmondtam, hogy kemény menet lesz - néztem rá féloldalas mosolyommal. - Üdv a NASCAR-ban.
- Barom vagy, komolyan.
- Nem modelleknek való hely.
- Modell? ez most bóknak veszem - felelte feszesen.
- Annak veszed aminek akarod - mondtam hanyagul.
Kihajtottam a boxutcába, egyenesen a garázsba. Kimásztam, s a szerelőkkel lepacsiztam, akik mind gratuláltak. Hallottam hátam mögül, ahogyan becsukódott keményen autóm ajtaja, mire felkaptam fejemet.
- Nem wc ajtó - sziszegtem.
Szemeit megforgatta, s kiment a garázsból. Apja azonnal gratulált neki, amit nem értettem, hiszen csak súlyként mellettem ült. Tovább magyaráztak nekem a szerelők, míg én őt figyeltem, ahogyan ismételten enyelgésbe kezdett azzal a féreggel.

Ps.: Szerintem átteszem hétfőről, vasárnapra a részek érkezését, bár inkább maradjunk annyiba, hogy amikor tudom hozom. Vagy vasárnap, vagy pedig hétfőn.
Köszönöm az 59 rendszeres olvasót, a 12 bloglovin követést, és az előző részekhez érkező megjegyzéseket is!
Elkészült a videó a bloghoz, amelyet köszönök még egyszer Dorinának.! Aki még nem látta, és érdekli, az ITT nézheti meg. 
Véleményeiteket várom, bár ezzel a résszel kapcsolatban nincsenek pozitív gondolataim. 

Csók. Alexa S. xx

3.rész*Becsület

Hat órakor az ébresztőm kellemetlen hangjára ébredtem, amelyre már oly rég nem volt példa. Kezemmel kinyúltam, s kissé nyűgösen csaptam le, hogy végre elhallgasson idegesítő hangjával. Hátamra fordultam, majd végül erőt vettem magamon, s kikecmeregtem az ágyból, ahonnan egyenesen a fürdőszobába igyekeztem. Ahogyan elhagytam szobámat, tisztán hallottam a földszintről felszűrődő zajokat, amelyek arra utaltak, hogy édesapám már a konyhában tevékenykedik. 

Mivel elkésni nem akartam első napomon, s eszem ágában sem volt, még egy ütési pontot adni Harry-nek, így sietős léptekkel közelítettem meg a helyiséget, ahol is csak egy gyors zuhanyra futotta. Sminket feleslegesnek véltem feltenni, így csak fogaimat mostam meg, s igyekeztem is vissza a hálómba, ahol a már előre kikészített szettbe bújtam. Lábaimra piros converse cipőmet húztam, végül felkaptam a már bepakolt táskám, s indultam is a földszintre. Szinte úgy estem be a konyhaajtón.

- Mennyire sietősek vagyunk - nézett rám apa.

- Jó reggelt - nyomtam puszit arcára.

- Neked is kincsem. Várod a mi napot? - tette le a reggelinket az asztalra. 

- Oh, persze, a tesztnapot igen - feleltem, miután beleharaptam pirítósomba. - Várom, hogy ismételten autóba ülhessek, de kevésbé epedezek a személy iránt, akivel össze leszek zárva. 

- Tudom kincsem, de erős vagy, le tud kezelni.

- Ó, attól nem félek - nevettem fel. - Velem nem fog úgy beszélni, mint azokkal a megbeszélésen - jelentettem ki. - Van becsületem, ha porba akar tiporni, számolnia kell azzal, hogy kemény ellenfelet kapott. 

- Csak okosan, rendben? A pályán, tiszta fejjel beszéljetek egymással - nézett rám komolyan. - Ha nem ülsz mellette, nem érdekel, ha kicsináljátok egymást, tudom, hogy meg tudod védeni magad Nina. Viszont, ha a pályán elkezdtek veszekedni, akkor abból semmi jó nem sülhet ki. 

- Apa, pályán kívül rendezünk le mindent, legalább is én így tervezem - nyugtattam meg. - Viszont, most mennem kell, ha nem akarok elkésni. 

- Elviszlek.

- Ne, kérlek - néztem vissza rá, amikor magamhoz vettem a táskám. - Nem szeretném, ha te is a célkeresztjébe kerülnél, és még többet cseszegetne. 

- Látni szeretnélek a pályán - tűrt fülem mögé egy tincset. - Olyan rég volt.

- Tudom apu, de légy szíves, maradj itthon. Versenyekre természetesen én is szeretném, ha jönnél. 

- Rendben van - ölelt magához. - De csak ügyesen, és ne kíméld - nyomott csókot homlokomra. 

- Nem kell féltened - nevettem fel, s léptem ki a bejárati ajtón. 

Kisiettem a garázshoz, s mellém lazán ledobtam táskám, miután becsatoltam magam, s már indultam is. Mivel kiskoromban rengeteget jártam a helyi pályán, illetve ott tanultam meg minden alapot, s trükköt, mielőtt még jogosítványt szereztem volna, így pontosan tudom, hogy merre is kell menni. 

Ahogyan elhagytam a városhatárt, s megláttam a táblát, s a már igen ismerős épületeket, szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy őrülten vártam, hogy végre a benzinnek kellemes illata járjon át, hogy hallhassam a motorok érdes hangját, s a kerekek csikorgását. Míg a második minden jó ellentéte, pontosabban egy személy. Harry Styles. 

Mikor apám elmondta, hogy milyen ajánlatot is kaptam, s részletezte, hogy ki lenne a sofőr, azonnal utána néztem, bár nagy vonalakban tudtam, hogy mit is képzeljek el, hiszen a csapból is ő folyt. Azonban számomra a botrányai értéktelenek voltak - természetesen azért jó volt tisztában lenni azokkal is -, viszont munkássága mindennél jobban foglalkoztatott. Pár percet rászántam az interneten található oldalaknak szenteltem a figyelmet, hogy minden érdemlegeset megtudhassak a társamról. 

Könnyedén fordultam be a hátsó bejárathoz, ahol is egy személyzetisnek, a tegnapi kártyámat felmutatva hamar be is jutottam. Leparkoltam, majd magamhoz vettem táskámat, s szálltam is ki. Napszemüvegem orromra csúsztattam, ahogyan igyekeztem a boxutcába, ami már szerelőkkel volt telve. Magamon éreztem a tekinteteket, de mit sem törődve velük lépkedtem, s tekintetemmel napszemüvegem mögül kerestem a megfelelő garázst. Amint kiszúrtam a göndör fürtöket, befordultam. A fehér testhez simuló anyag takarta felsőtestét, míg a tényleges overall lazán lógott derekán. Éppen nagyban magyarázott menedzserének, aki csak felemelte kezét: ezzel jelezve, hallgasson el. Közelebb léptem, s megköszörültem torkom, mire mind a ketten rám kapták tekintetüket. 

- Jó reggelt - varázsoltam bájos mosolyt arcomra.

- Szia Nina - ölelt meg Ellie kedvesen.

- Helló - vágta oda hanyagul Harold. - Végre, hogy megérkeztél. 

- Ne is figyelj rá, még van fél órád, hogy átöltözz - mondta egyből El. - Gyere, megmutatom a ruháid, meg, hogy mit merre találsz.

- Majd én megmutatom - szólt egyből közbe Harry.

- Biztos vagy benne? Nem kellene már az első percekben kiakasztanod szegény - nézett rá Ellie. 

- Rendben leszünk - mondtam, majd követtem a srácot.

- Tehát itt az autónk, mint az láthatod - simogatta meg, mintha valami érző lélek lenne. - Erre van a mosdó, itt pedig az öltözőnk. 

- Közös? - néztem rá.

- Bizony - tette mellkasa előtt keresztbe kezeit. - Mit vártál? Nőknek nincs helye itt.

- Ó, értem. Biztosan a pasik testét jobban szereted nézegetni - kacsintottam rá, s beljebb léptem, minden gond nélkül. 

Semmit sem mondott, csak lazán beljebb sétált, s a hűtőszekrényből vett magához egy palack vizet, ami után felült az asztalra. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire csak egy könnyed mozdulattal elcsavarta a kupakot, s meghúzta az italt. Visszafordultam, s táskámat letettem az overallom mellé.

- Komolyan ott fogsz ülni? - néztem rá újra, mire bólintott. - Komolyan egy paraszt vagy - nevettem fel erőltetetten, s vissza is vezettem figyelmem az öltözékemre. 

- Esetleg szégyenlős vagy? - kérdezte.

- Tudod, nincs mit szégyellnem. Mindig elégedettek velem - feleltem könnyedén, amit kibújtam trikómból. 

Háttal álltam neki, de tekintetének forróságát éreztem testem. Igenis megbecsülöm magam, de sohasem voltam szégyellős, így minden gond nélkül szabadultam meg ruhámtól. Tisztában voltam azzal, hogy esetleg könnyűvérűnek gondolhat, de akkor ott, az sem érdekelt. Ha ennyire udvariatlan, akkor maradjon és nézze végig a jelentet. Mivel háttal álltam neki, amúgy sem sok mindent láthatott. 

- Komolyan ennyire kiéhezett vagy, hogy a látványra már csöpögteted a nyálad? - pillantottam hátra vállam felett. Tekintete fenekemen időzött, amin éppen az overallt húztam fel. 

- Mi van? - kapott észbe. - Rohadtul magabiztos vagy, pedig biztosíthatlak róla, hogy nálad sokkal jobbak is az ágyamba végzik.

- Szegények tudják, hogy mennyire is egy féreg, akinek éppen szétteszik a lábukat? - fordultam szembe vele, immáron felöltözve. Leültem a székre, s a cipőmet kezdtem el felvenni, majd szorosan bekötni. 

- Tudják, amit tudniuk kell - felelte, majd még egy nagy kortyot fogyasztott a vízből. - Te viszont .. - szállt le a padról, s lépdelt felém, míg előttem nem magasodott. - Visszafoghatnád az a nagy szád, mielőtt más teszi meg helyetted.

Közelebb hajoltam hozzá, s lábujjhegyre állva fülébe suttogtam: - Szólj előtte, hogy bekészítsem a nagyítóm - léptem el mellette, és vettem kezeimbe a maszkom, és a sisakom. 

- Ne az eddigi partnereiddel hasonlíts össze.

- Bizonyíts, és utána beszélj - ezzel magára is hagytam. 

Kisétáltam emelt fejjel a szerelőkhöz, akik az autón néztek át mindent. Mosolyogtak rám, amikor köszöntem kedvesen nekik, s kisétáltam előre, a napsütésbe. Felmásztam a boxutcát, és a pályát elválasztó falra, s onnan néztem az utcában pakolászó embereket. 

- Szereted a veszélyt, igaz? - hallottam egy hangot oldalról, mire azonnal odakaptam fejem. 

- Mark - ugrottam le, s öleltem meg a régen látott srácot. 

- Mi van veled, törpilla? 

- Izgalommal teli első tesztnap - mosolyogtam rá. - És veled? Rég találkoztunk. 

- Hát ha jól emlékszem három éve. Bár be kell látnom, szinte ugyan olyan vagy, legalábbis, ami a magasságodat illeti. 

- Aki szeret, így szeret - vontam vállat. - Nem tudtam, hogy ide szerződtél.

- Ahogyan én sem rólad - felelte egyből. - Melyik csapatnál vagy? 

- Mark Burtun - hallatszott a kevésbé kedves hang. 

- Harry Styles - hasonló hangsúllyal ejtette ki a nevet Mark is. - Vele vagy? - pillantott vissza rám.

- Sajnos - feleltem, mire mosolya széles lett. 

- Ismeritek egymást? - kíváncsiskodott Harry. 

- Ugyan már, Harry, egy ilyen csinos lányt, ki ne ismerne? - veregette vállba. 

- Kérdeztem valamit - fordult felém.

- Tudomásom szerint nincs benne a szerződésemben, hogy kivel beszélhetek, illetve, hogy választ kell adnom neked - sziszegtem, majd visszafordultam Mark-hoz. - Ha most nem haragszol megyek, de még beszélünk - nyomtam puszit arcára, s elmentem közöttük.

Szóltak, hogy mindenki foglalja el az autóját, így hajamat oldalra tettem, felvettem a maszkom, s végül a sisakom. Átmentem a megfelelő oldalra, s beszálltam. Kis idő múlva Harry is csatlakozott hozzám. Az ő fején is már a bukó volt, de mielőtt magát becsatolta volna, felém fordult s az ölemnél kezdte matatni a négy pontos biztonsági övet.

- Kibaszottul ne nyúlkálj - emeltem le magamról kezét. 

- Velem nem beszélsz így, felfogtad? - nézett mélyen szemeimbe.

- Úgy beszélek veled, ahogyan te is velem - löktem vissza saját helyére. - Ha nem tudnád, akkor közlöm veled, hogy pilóta vagyok én is, és világbajnokságot nyertem már, ahogyan több kisebb versenyt is. Azért mert nőből vagyok, nem kell úgy beszélned velem, mint egy idióta tudatlannal. Most pedig indulj, mielőtt még kiszállok, és szarban hagynálak. 

- Még, hogy te hagynál szarban engem - nevetett fel. - Ha valami bajod lesz, magadra vess - ezzel kitolatott, és kihajtott az utcából. Negyed óra állt a rendelkezésünkre a pályán egyedül, így amint megkapta a zöld jelzést a gázra lépett. Ülésbe simultam teljesen, de félelem egy cseppnyi sem volt bennem. Figyeltem a pálya menetét, ahogyan a kanyarokba minden nehézség nélkül besiklottunk, míg az egyeneseken szinte átsuhantunk. Mosoly ült az arcomra azonnal, amikor az élet érzése ismételten megtalált. Szabadnak éreztem magam. Egyszerűen boldog voltam, hogy ismételten autóba lehetek, amely ilyen sebességet tehet meg. Hiányzott, hogy én vezethessek, de még is szárnya kelt boldogságom minden egyes egyenes szakaszban, ahol Harry tövig nyomta a gázpedált, majd hirtelen váltott, s élesen vette be a kanyart, ezzel az autó kerekeit csúszásra késztetve. 

Beértünk a célba, de a lábát egy másodpercre se vette le a pedálról, amely a sebességet igen gyorsan diktálta. Megismételtük a kört még kétszer, én pedig egyre jobban éreztem az élet boldog ízét. Ám mint, ahogyan minden remek pillanatnak, ennek is véget vetettek. Rádión szóltak, hogy végeztünk, s Harry álljon vissza a garázsba. Visszavette a sebességet, és behajtót a boxutcába, egyenesen a csapata garázsába. Amint leparkolt kiszálltam, s megszabadultam a bukótól és a maszkomtól. 

- Jól van, remek volt - jelen meg David. - Szia Nina - mosolygott rám, majd visszafordult a pilótához. - Máskor kicsit kímélhetnéd az autód kerekeit.

- Ugyan már, jó voltam, ti is láttátok az időeredményeket. Remekül fogadott szót nekem - nézett rám, mikor is válaszolt, s kacsintott. David is rám kapta tekintetét, majd vissza a srácra. 

- Igen, de nem szeretném, ha a versenyen erre a tempóra még jobban rátennél ezzel a stílussal. Martin-nak megígért, hogy vigyázol a lányára.

- Minek mondasz ilyen felelőtlen dolgokat? - vonta fel a szemöldökét.

- Komolyan, ha nem tudnám a korod, egy idióta kamasznak néznélek, aki mindenre tesz, még a saját életére is. Leszarom, hogy mennyivel mész, amikor senki más nem ül melletted.

- David, hagyjad - szólaltam meg, mire Harry szemeit forgatva indult meg az öltözőnk felé. 

- Komolyan kellene valaki neki, aki elbeszélget vele, és észhez téríti. 

- Mondanám, hogy megpróbálkozom vele, de mind a ketten tudjuk, hogy utál.

- Ugyan már - nevetett fel. - Egy lányt sem utál, főleg, ha csinos is az a személy.

- Köszönöm, David, de amíg ennyire barom én sem leszek vele kedvesebb. Van becsületem. A megalázott szerepben én nem játszom - bólintott, s az öltöző felé biccentett. 

Bementem, s amint kezemből lepakoltam a sisakot, már is a hűtő felé indultam, ahonnan magamhoz vettem egy hűtött italt. Szinte egy levegővételre tüntettem el több, mint a felét. Tekintetét végig magamon éreztem, de hidegen hagyott. Eszem ágában sem volt beszélgetést kezdeményezni.

- Nem emlékszem, hogy a védelmedet kértem volna - törte meg végül a csendet.

- Én pedig nem emlékszem, hogy köszönetet mondtál volna.

- Komolyan ennyire esztelen fruska vagy? - hagyta el száját e kérdés, mire felé néztem, s nagy lendülettel mentem elé.

- Még egy ilyen mondat, és a nyelveddel soha többet nem fogod tudni használni semmire, ami neked, és a kis cafkáidnak is örömet okozna - mondtam mélyen szemeibe nézve. 

- És még harcias is - húzta féloldalas mosolyra száját, mire szemeimet megforgattam, s hátat fordítottam neki. 

- Bekaphatod Styles - mondtam kellő hangerővel, s becsaptam magam után az öltözőnk ajtaját. 

Sziasztok Leányzók!

Megérkezett a legújabb rész amelyet pontosan most fejeztem be: Szombat 23:48 - londoni idő szerint. :D Muszáj volt megírnom, sőt szívem szerint, már írnám a következőt, de most már nem állok neki - elvileg. 

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Ehhez is várom az őszinte véleményeket! 

Új olvasóimat is köszönteném:)) most jelenleg 46 rendszeres olvasó van és 10 bloglovin követé. Imádlak Benneteket! 

Következő rész Hétfőn érkezik! 

Csók & Ölelés: Alexa S.

2.rész*Kényszer

Felvont szemöldökkel, nevetve ültem a székemben, ahogyan végigmértem a megjelent személyt. Pontosan tudtam, hogy ki is ő, így a bemutatás oda se figyelve nevettem tovább. Bármennyire is igyekeztem visszafogni magam, nem tudtam. Tisztában voltam azzal, hogy mennyi mindent tett már le a szakmán belül az asztalra, még sem akartam hinni a szememnek, hogy Őt akarják mellém. Komolyan, kész röhej. 

Ellie szúrós tekintetével illetett, de mindhiába. Kezemet arcom elé tettem, hogy lecsillapítsam magam, amely kis idő elteltével sikerült is.
- Elnézést .. - szólalt fel El ismételten a védelmemre. - Csupán egy új viccet mesélt magának, amit még nem hallott.
- Megkérhetném, hogy vegye kissé komolyabban a helyzetet, Mr.Styles? - fordult felém a kopasz.
- Már elnézést, de én fogom azt az autót vezetni, nem pedig maga. Legtöbb jogom itt nekem van, hiszen én fogok vele az év nagy részében egy légtérben lenni - álltam fel. - Ne haragudj, Martin, de véleményem szerint, te már kinőttél ebből az életstílusból - fordultam a megjelent személy felé, aki csak tekintetét kapkodta.
- Harry, nem én leszek a társad, megnyugodhatsz - nézett rám. - Egyébként üdvözlök mindenkit. Martin Agdal vagyok, ha valaki nem ismerne.
- Oké, akkor végre elmondanák, hogy ki is az, aki a navigátorom lesz? - néztem céltudatosan a kopsz ember felé, aki egyre dühösebbnek tűnt. Bár ez kit is izgatott? Engem biztosan nem.
- Jó napot - hallottam meg egy csilingelő hangot, mire azonnal visszakaptam fejem az előző irányba, Martin felé. - Nina Agdal vagyok - mutatkozott be minden jelenlévőnek.
- Harry, bemutatom az új navigátorod, a lányom, Nina - nézett Martin komoly arccal.
- Rendben van - nevettem fel keserűen. - Ez tuti a kandi kamera - néztem El-re, aki hasonlóan dühös tekintettel meredt rám. - Ne szívassatok, hogy egy lányt kapok magam mellé. Egyáltalán van jogosítványa?
- Mivel Te fogsz vezetni, ez mellékes - sóhajtott fel Ellie. - De igen, hogy megkapd a választ a kérdésedre. Van jogosítványa, gyermekkora óta versenyzik, remek pilóta.
- Miért nem hallottam róla eddig?
- Elég legyen - kiáltotta el magát a csapattulajdonosa, David, amikor belépett a szoba ajtaján. - Mindenki foglaljon helyet, most! - adta parancsra, mire természetesen mindenki  szót fogadva le is ült, engem kivéve. - Harry, ne baszakodj velem.
- Választ akarok kapni a kérdéseimre - sziszegtem.
- Ülj le - rántott le El maga mellé.
- Nina, Martin - invitálta beljebb őket, s ültek le fennmaradt két székbe, míg David szemben velem foglalta el szokásos helyét. - Rendben, akkor tehát összefoglalom a helyzetet. Harry-nek navigátorra van szüksége. Felkerestük Matrin-t - akit remélem senkinek sem kell bemutatnom -, azzal a szándékkal, hogy Nina-val beszélhessünk. Mindenki megkapta az aktáját, amelyben minden feketén, s fehéren le van írva. Tehetséges lány, és én bízom abban, hogy az idei évet is remekül zárjuk.
- Beleszólhatok? - kérdeztem.
- Természetesen nem - felelte egyből David.
- Késő - mosolyogtam rá. - Először is, semmilyen aktát nem kaptam, úgyhogy ezzel még lógtok nekem. Másodszorra, komolyan egy lány lesz mellettem? Elhiszem, hogy remek - bár vannak kétségeim -, de ez a NASCAR könyörgöm. Lányokat a pályán csak akkor lehet látni, amikor az egyik versenyző ágyában akarnak kikötni.
- Tudjuk, hogy tapasztalatból beszélsz - mormogta El. - Nina lesz a társad, fogadd el.
- Tehát el van döntve - néztem El-re, majd David-re.
- Neked az a feladatod, hogy vezess, Nina-nak, pedig, hogy jól mondja neked az adatokat - mondta ridegen David.
- Elegem van, hogy mindig helyettem döntötök.
- Attól, még, hogy remekül vezethetsz, kirúghatlak - nézett rám az asztal túlvégéről.
- Holnap teszthétvége, egyértelműen nem teheted meg - nevettem fel hangosan. - Egyébként is, te magad is tudod, hogy rengetegen kapnának a lehetőségen, és ajánlanának magas összeget, hogy szerződjek oda.
- Kérdezhetek én is? - törte meg a közöttünk lévő feszélyezettséget a lány.
David egyértelműen bólintott, az eddig csendben ülő, s minket hallgató lánynak. Sóhajtva foglaltam el ismételten helyem, mire Ellie-re tekintettem, akinek arca már leginkább egy tüzet okádó sárkányra emlékeztetett. Lábával feszesen enyémbe rúgott, mire tátogva feltettem a kérdést: "Ez mire volt jó?"
- Harry, egyedül az a kifogásod, hogy lány vagyok? - rántott vissza a jelenbe nevem hangzásával.
- Mondhatjuk, de valójában fogalmam sincs, hogy milyen is vagy. Senki sem hallott még rólad - feleltem. - Még ha ezt legalább egy héttel ezelőtt találták volna ki, amikor tesztelhettelek volna, de így.
- Hát akkor menjünk ki valahova - rántott vállat könnyedén.
- Kezdő - nevettem fel. - David, ezt komolyan gondoltad? - néztem rá. - Azt sem tudja, hogy miről beszél, egy igazi zöldfülű.
- Tudod, elég illetlenség elítélni az embert, a kora, a neme, a bőrszíne, a hajszíne vagy bármi más miatt - közölte Nina.
- Valóban? - vontam fel szemöldököm, míg féloldalasan rámosolyogtam. - Szeretnéd, hogy kipróbáljalak.
- Féreg - sziszegte.
- Lehetne tisztelettel beszélni? Ő a lányom, Harry, kérlek.
- Sajnálom Martin, de ez itt a való élet, ahol is komoly pénzek forognak kockán. El is tévedhetünk, ha rosszul irányít.
- Harry, azért mert egy lány, egyáltalán nem úgy kell kezelned, ahogyan az éjszakai meneteidet - vágott közbe El.
- Veled is normális vagyok, tudod, hogy van bennem tisztelet - néztem rá. - Főleg a nőneműek iránt. Soha nem hazudtam nekik, mindig megmondom egyenesen, hogy szexre kellenek.
- Lehetne, hogy a magánéletedet ilyenkor a termen kívül hagyod? - avatkozott közbe Martin. - Nina-t normálisan fogod kezelni. Ha egy bunkó beszólást is kap, ha megalázód, véged van.
- Ez fenyegetés próbált lenni?
- Vedd annak - bólintott. - A holnapi nappal kapcsolatban. Reggel nyolckor mindketten a pályán legyetek - nézett Nina-ra, de utána azonnal rám tért, és tekintete megkeményedett. A szerelők már kora hajnalban kinn lesznek, és az utolsó simításokat végzik el. Szokás szerint, mindent ott lesz - mondta, majd Nina felé fordult. - Holnap csak teszthétvége lesz, navigálnod még ugye nem kell. Viszont, lesznek szünetek, amikor sivatagos helyre megyünk, hogy tudjatok gyakorolni a végső versenyre. Van kérdés? - nézett gyorsan végig mindenkin. - Remek, akkor holnap reggel - állt fel, s sétált ki a teremből.
Azonnal felálltam, s elhagytam én is a helységet. Nyomomba El-el, aki a nevemet mondogatta, de a liftig meg sem állva tettem egyik lábam másik elé. Beszálltam, majd ő is, s már be is csukódott az ajtó.
- Velem nem játszod ezt - állt elém, s nézett fel rám.
- El, nincs ehhez kedvem - dőltem a lift oldalának.
- Figyelj, hogy ki is lesz az a személy, én sem tudtam - kezdett bele. - Martin-al való beszélgetést közölték velem, de arra gondolni sem mertem, hogy esetleg a lányát akarják. Hallottam már róla, tehetséges, bízhatsz benne.
- Egy nőben sem bízom, te is tudod - néztem le rá, mire azonnal felvonta szemöldökét. - Oké, te más vagy - emeltem fel védekezően kezeim.
Hasonlóan tempós léptekkel száguldottam ki az épületből, hogy egy taxit leintsek. Amint sikerült, megvártam El-t, és már indultunk is.
- Komoly, inkább ordibálj, de mondd már el, hogy mi sértette meg ennyire a nagy Styles-t?
- Láttad a csajt, nem? - fordultam felé. - Kifutóra való, nem egy olajjal, és benzingőzzel teli versenypályára.
- Komolyan ezen akadtál ki? - nézett rám komolyan.
- Elegem van, hogy mások mondják meg mit csináljak. Kibaszottul belefáradtam abba, hogy őrült döntéseket hoznak. Egy nőnek nincs autóban a helye - néztem ki az ablakon. - Különben is Martin lánya. Köztudott, hogy mit tett régen, és miért lett csupán háttérember, versenyzőből. Nincs hangulatom ahhoz, hogy elbasszák az életem, sajnálom - ezzel lezártam a témát, amikor is szerencsére megérkeztünk a lakásom elé. Elköszöntem, s magam mögött hagytam.

1.rész*Zöldfülű

Az utolsó napom amelyet nyugalomban, lustán tölthetem el, mielőtt megkezdődne a szezon. Legalább is ezzel a tudattal dőltem be éjszaka utoljára a saját ágyamba. Amint elkezdődik az őrült hajsza, már is mindennek vége szakad, s csak annak élek. Nem mintha, annyira ellenem lenne, hiszen ez az életem. Mióta eszemet tudom, azóta szerettem volna idáig jutni, s két éve sikerült, a saját, a családom és még a menedzserem örömére is. 

Másik oldalamra fordultam, s fejemet mélyebben fúrtam a párnába, hogy mielőbb visszaaludjak. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mennyire is járhatott az idő, de, hogy őszinte legyek, teljesen hidegen is hagyott. Kipihenni szerettem volna magam, hogy holnaptól teljes erőbedobással léphessek a pályára, s véglegesen tesztelhessem le az autóm.
Az előző napokban folyamatos papírmunka, megbeszélés, autószerelés, ruha és bukósisak megtervezése, s legyártása. Mindenki hiheti, hogy ezek a feladatok a menedzserre, és a többi emberre tartoznak, de nem. Mindenhol jelen kellett lennem, és ez rengeteg időmbe került, amit persze egyáltalán nem sajnálok, csak én is emberből vagyok, akinek néhanapján egy szabadnap megjárna.
Bármennyire is reménykedtem abban, hogy végre nyugtom lehet, tévedtem. Lakásom ajtaján súlyos kopogás hallatszott, amelyet próbáltam megmagyarázni, hogy csak beképzelek, ám amikor már társult hozzá menedzserem hangja, nem tagadhattam meg tovább a valóságot. Párnába ordítottam, s oldalra fordulva nyögtem egyet, ahogyan megpillantottam a hét óra harminc percet telefonom.
- Harry, azonnal nyisd ki! - ordította.
Csodálkoztam, hogy a szomszédaim egyike nem zavarta el a kora reggeli ünneprontót. Lábaimat kibújtattam a takaró alól, s úgy ahogyan voltam, indultam is kifelé a szobából, hogy ajtót nyithassak a hívatlan vendégemnek. A tágas nappalin végigsétálva megcsapott a hatalmas üvegablakokon beáramló nap sugara. Szerettem a lakásom. Többen kérdezték, hogy miért nem vidékre költöztem, hiszen amikor hazajövök, akkor sohasem kell dolgoznom, így pihenhetnék emberibb környezetben is. Ám ezeknek az embereknek mindig azt felelem, hogy a penthouse a számomra legemberibb környezet, amit el tudok képzelni. Számomra elég, hiszen egyedül élek. Egy háló, egy fürdő, s egy hatalmas konyha, nappalival egybe építve, amelyet egy sziget választ el. Imádom. Több cikkben is megjelent, hogy túl finom az ízlésem, amelyet mind a lakásomra, mind pedig az általam kiválasztott lányokra is kivetítettek. Felreppent a hír homoszexualitásom felől, amikor pedig egy lánnyal láttak, a biszexualitásomról is híreket szőttek. Mindegyiken csak nevettem, hiszen mi mást is tehet ilyen helyzetben az ember? Egyszerűen csak szeretem a letisztult dolgokat, ahogyan a dekoratív lányokat is.
Nőnemű édesanyámon, s húgomon kívül soha nem tette be a lábát. És persze a menedzseremen kívül, aki folyamatosan a véremet szívja. Mindig hotelszobát béreltem, amiért persze oda volt mindegyik hölgyemény is. Senkit sem engedek a lakásomba, ez egy alap szabályom, s mindig be is tartom. Tipikus legénylakás, és ez így is fog maradni.
- Harold! - hangzott teljes nevem, mire csak szemeimet megforgatva közelebb léptem az ajtóhoz, s amint a zárat kioldottam, fel is tártam azt. - Végre, azt hittem már soha nem érsz ide.
- Neked is szép jó reggelt, Ellie - dünnyögtem, s a konyhámba vonultam.
- Mi a fészkes fenét keresel még pizsamába? - csapta be maga után az ajtót.
- Kibaszottul nem wc ajtó - szóltam rá.
Természetemből adódóan utasítom el az ilyen jellegű megnyilvánulásokat. Amikor pedig ez felém irányul, csak még jobban elpattan az agyamban valami. Egyszerűen véleményem szerint, becsüljük meg más tulajdonát, még ha annyi pénze is van, mint a szemét.
- Aki itt kiakadhat, az csak én vagyok - állt meg a pult másik oldalán.
- Tudomásom szerint te jöttél ide, és keltettél fel engem - mondtam, miközben az erős kávémat töltöttem ki. - Mi a fenét keresel itt?
- Jöttem kirángatni a seggedet a lakásodból, ugyanis ... - nézett órájára. - Húsz perce kellett volna kezdődnie a megbeszélésnek, ahol is te még nem vagy jelen.
- El, semmilyen megbeszélésről nem tudok.
- Hol voltál az éjszaka?
- Mi közöd hozzá? - kérdeztem egyből vissza.
- Mindenről tudnom kell - mondta nemes egyszerűséggel. - Szóval halljam, merre jártál az éjszaka folyamán, hogy üzenetrögzítőre kellett mondanom egy halaszthatatlan dolgot?
- Egy bárban voltam.
- Ed-el?
- Ehhez komolyan semmi közöd - mordultam rá. - A lényeg, hogy az üzenetet még nem volt időm lehallgatni. Szóval, milyen megbeszélésről maradtam le?
- Semmilyenről, ugyanis felöltözöl, és indulunk.
- Legalább beavatnál?
- A idei nyári bikinikollekcióhoz keresnek modelleket - tolt be a szobámba.
- Mi van? - fordultam felé elkerekedett szemekkel.
- Harry, komolyan ... - szorította meg ujjaival orrnyergét. - Autóversenyző vagy, a NASCAR keresett versenyzője. Mindenki milliókat adna azért, hogy az ő logója díszítse az autód - amit persze sohasem kímélsz meg -, szerinted milyen megbeszélésre kellene menned?
- Úgy tudtam, csak holnap kezdődik minden.
- Ezt késő délután tudatták velem a vezetőségtől.
- Igazán remek - dünnyögve kaptam az első kezembe akadó ruhát magamra. Kalapomat fejemre húztam, s zsebembe süllyesztettem minden fontos dolgot. - Indulhatunk - dobtam fel a slusszkulcsot, s kaptam el.
- Oh, nem, nem és nem - jött utánam El. - Taxival jöttem, azzal is megyünk.
- Tedd már le a jogsit, komolyan szánalom, hogy taxizgatsz mindig - értem utol a liftnél. - Legalább most mehetünk az én autómmal.
- Persze, hogy megint a sitten köss ki gyorshajtásért, és rendőr bántalmazásáért - dőlt a lift falának.
- Hé, nem tehetek róla, hogy mindenki lassabban ment.
- Talán mert az a normális sebesség a városban?!
- Akkor is, komolyan, kicsit haladhatna a társadalom. Arról pedig nem tehetek, hogy érzékeny volt a lelke a tisztnek.
- Hagyjuk, akkor is taxival megyünk. Még egyszer miattad sem fogok a rendőrségen délelőtt rohadni - felelte szitkozódva. - Taxival megyünk, és kész.
- Soha nem fogunk odaérni - léptem ki a liftből.
- De legalább élve maradunk - ezzel le is zárta a témát, s az út széléhez igyekezett, hogy leintsen egy sárga járművet.
Sóhajtva adtam meg magam a lánynak, s ültem be mellé a hátsó ülésre. Elhadarta a címet, majd hozzá is tette, hogy sietünk, így a sofőr már indított is.
- Mire jó, hogy gazdag vagyok, van autóm és mégsem vezethetem?
- Harry, fejezd be - sóhajtott fájdalmasan. - Komolyan, elgondolkoztál már azon, hogy esetleg a korodnak megfelelően kellene viselkednek?
- Valóban? - néztem rá. - Akkor te miért is viselkedsz, így Ed-el?
- Ez nem tartozik rád - nézett ki az ablakon.
- A legjobb haverom - horkantam fel. - El, attól, hogy elváltatok, még beszélhetnétek.
- Nincs miről - zárta le, én pedig hagytam neki.

****

- Viselkedj normális ember módjára - hadarta nekem El, amikor is befordultunk az utcába.
- Volt már részem pár megbeszélésen.
- Éppen ezért mondom - lökte ki az üveg ajtót, s már át is viharzott az előcsarnokon.
Lépteimet hosszabbra vettem, így sikerült a liftbe még becsúsznom mellé. Kifújta a levegőt, majd ismételten magyarázni kezdte nekem az etikettet.
- Komolyan, én autóversenyző vagyok, akik mindig bunkók - néztem le rá. - Szerinted minek is kellene jó fejnek lennem, amikor lényegében mind nekem dolgoznak?
- Azért, mert ők azok, akik tartják a hátukat a nagyfőnök előtt, amikor szarba kerülsz.
- Azt hittem, az te vagy.
Szemeit megforgatta, s elhagyta a liftet. Követtem, át a hosszú folyosón, amely tele volt tárgyaló termekkel. Több ember is megbámult minket, de hidegen hagyott, ahogyan eddig is minden alkalommal. Utolsó terem ajtaját kitárta, én pedig udvariasan megfogtam, s biccentettem. Beljebb lépett, s elfoglalta helyét, majd mellette én is.
- Elnézésüket kérjük a késért, családi vészhelyzet volt - mindig is jól hazudott, így könnyedén nézett vele az asztalt körülvevő emberek szemébe. - Kezdjük is.
- Szóval, mint az minden jelenlevő tudja, Harold mellé keresünk egy embert, aki segíti.
- Mi történt Rob-al? - szóltam közbe, lazán leszarva az etikett szabályait.
- Harry .. - sziszegte el, de csak leintettem.
- Rob felmondott a tegnapi nap folyamán. Jobb ajánlatot kapott - közölte velem egy számomra igen jelentéktelen személy. - Tehát Mr.Styles mellé keresünk egy navigátort. Mivel az idő szorított, így pár gyors telefont ejtettünk, hiszen holnap már teszthétvége kezdődik.
- Még is, hogy dönthetném el ennyi idő alatt, hogy mennyire képes is a maguk kiszemeltje? - álltam fel. - Bassza meg, miért nem ajánlottak neki többet. Tudjuk, itt mindenki tudja, hogy megtehetjük. Remek szezont mentünk, és az ideit is úgy terveztem, de a maguk balfaszsága miatt, cseszhetem. Idehoznak nekem egy zöldfülűt.
- Végighallgatnád őket? - fogta meg a kezem Ellie. - Kérlek, ülj vissza a seggedre, és fogd be.
Nehezen, de teljesítettem a kérést. Hanyagul levágtam magam a székembe, lábamat feldobtam másik lábamra, s figyeltem. Az éppen beszélő pasas egy hálamosolyt küldött El felé, mielőtt ismételten feleslegesen beszélni kezdett volna.
- Tehát, sikerült megtalálnunk a személyt, aki megfelelő. Biztosíthatom róla, hogy tehetséges személyről beszélünk.
- Hol van? Látni akarom? Nem engedek mindenkit az autóm közelébe, nem még bele - nevettem fel arrogánsan.
- Hívják be őket - adta ki a parancsot a kopasz, így egy férfi azonnal ki is ment.
Pár percet vártunk, amikor is újra nyílt az ajtó, én pedig hangosan felröhögtem, aminek köszönhetően a helységben jelenlévő összes személy tekintetét magamra is vonzottam.