18.rész*Széttört érzelmek

Semmi hangulatom nem volt két órán át egy légtérben tartózkodni Harryvel, és barátnőjével. Rosszul voltam, ha csak arra gondoltam, hogy egyik percben nekem tette a szép, és jót, a következőben pedig másik lány lábai között foglalta el magát.

Nemlegesen megráztam fejem, s magamra vettem felsőmet. Napszemüvegem fejemre csúsztattam, majd táskámat, s bőröndömet megfogva léptem ki szobámnak ajtaján. Mindent a kanapéhoz tettem, majd átsétáltam a konyhai részre. Töltöttem egy pohár narancslevet, és egy piritóst helyeztem a sütőbe.

- Jó reggelt – hallatszott hátam mögül egy hang, mire hátrakaptam tekintetem.

- Neked is – fordultam vissza, s tovább vártam, hogy a kenyér készen legyen.

- Jól szórakoztál tegnap? – hangjában megvetés volt, és talán némi utálat is.

- Tudod jól, hogyan is ért véget számomra az este – tettem tényárra a kenyeret, s kikerülve őt az asztalhoz mentem, ahol is vajjak kentem meg.

- Igen, egyértelmű volt, hogy élvezetes volt számodra.. gondolom… - lépett a pulthoz, és készített egy kávét.

- Harry, mi a bajod? Az, hogy ott hagytalak? – néztem a hátát bosszúsan. – Sajnálom, ha azt hitted, hogy megdughatsz. Ott a barbi babád, játssz vele.

- Elegem van a játszadozásaidból – dobta le a csészét erőteljesen, mire összerezzentem. Fehér szilánkok voltak mindenütt, s kávé. – Élvezted? – támaszkodott meg kezeivel az asztalon közel, túlságosan is közel hozzám.

- Miről beszélsz?

- Kurvára ne add itt az ártatlan szüzet nekem – mordult fel.

- Rendben, ha megnyugodtál, és ember módjára vagy képes beszélni, akkor keress meg – mentem el mellette, mire az ajtóban megtorpantam.

- Mi volt ez a csörömpölés? – kényes hang, amelyre senki sem vágyik reggel. – Majdnem végighúztam a szempillaspirált az arcomon – sóhajtott fel drámaian.

- Ez most komoly? – néztem fintorogva Harryre, akinek arckifejezése még dühösebb lett. – Megérdemlitek egymást – hagytam magukra őket, s táskáimat megragadva távoztam a lakosztályunkból.

- Hé, törpilla, szia – húzott magához Mark, s halántékomra nyomott egy puszit.

- Jó reggelt – mosolyogtam rá kedvesen.

- Remek este volt, örülök, hogy eljöttél végül – álltunk meg a lift előtt.

- Igen, én is – feleltem, s napszemüvegemet arcom elé húztam.

- Máskor is szívesen kirángatlak a magányból – jegyezte meg már a felvonóban, mosollyal az arcán.

- Megjegyzem – döntöttem vállának fejem.

- Styles, szemétkedett megint, igazam van – fonta derekamra kezét, mire csak bólintottam egyet. – Komolyan kiherélem egyszer – morogta.

- Megoldom, semmi szükség rá – feleltem, s lehunytam pár pillanatra pilláim, míg a lift nem jelzett, hogy leértünk a földszintre.

Kocsihoz kisért, s besegítette a bőröndömet.

- Gyere ide – tárta ki kezeit, amelyet azonnal el is fogadtam, s szoros ölelésében elbújtam. – Minden rendben lesz, ígérem – távolodott el kissé, és homlokát enyémének döntötte. – Ne búsulj, azt a faszfejet, pedig semmibe se vedd.

- Rendben, köszönöm – néztem mélyen szemeibe.

- Nem tudtam, hogy ki hiányzott kora reggel – dörmögött Harry hátunk mögött.

- Hasonlóan érzek – felelte Mark. – Mennem kell, manó, de beszélünk – mondta, mire bólintottam, s szorosan megölelt még egyszer, arcára egy puszit nyomtam, s be is másztam az autóba.

Vártam, hogy végre Harry, Melanire és Gemma is beszálljon, hogy mielőbb indulhassunk, s mielőbb újra messze lehessek a szerelmespártól.

- Hé, mi a helyzet? – csúszott be mellém Gem.

- Fáradt vagyok – feleltem apró mosollyal.

- Mondanám, hogy tudsz aludni, de szerintem feleslegesen fecsegni fog Mel – húzta el a száját.

- Figyelj, tudod, hogy semmi bajom veled, tényleg, barátnőként tekintek rád, de előttem felesleges így beszélned róla, hogyha ti jóba vagytok – mondtam őszintén. – Még is a bátyád barátnője.

- Nem a barátnője – vonta össze szemöldökét.

- Gemma, senki sem utazik velünk csak úgy, mindenkinek megvan a szándéka, ahogyan ennek a lánynak is. Ha most nem is, később az lesz.

- A bátyámnak te kellesz, Nina.

- Csajócák, milyen muri lesz már – ült le velünk szembe Melanie.

- Az – csatoltam be magam. – Remélem épségben megúszta a bőröd.

- Igen, szerencsére időben elhúztam, és egy kis púderrel korrigáltam – felelte.

- Örülök – tettem fülembe a fülhallgatót, s már is zenéim világába vonultam.

Kijelenthetem, hogy agyilag teljesen lefáradtam. Igyekeztem jópofát vágni mindenhez, amely csak kijött Melanie száján, de nem mindig sikerült. Néha inkább fintor lett egy mosolynak készülő reagálásból. Egyszerűen teljesen hidegen hagyott minden, amit mondott. Semmi értelmes megnyilvánulása nem volt, ellentetében Anival, aki végig csak kifelé nézett, s zenét hallgatott. Sokkal inkább beszélgettem volna vele, ám borzasztóan dühített, amit tegnap éjjel tett.

Gemma néha közbe-közbe szólt, ám látszott rajta a fáradtság, és az is, hogy számára sem a legjobb társaság a szőke lány volt.

Fogalmam sem volt, hogy mit is láttam benne anno. Teljesen értetlenül ültem, s gondolkoztam a múlton, múltunkon. Ám egyszerűen semmilyen értelmet, semmilyen jó tettet nem tudtam felidézni.

Szerencsére gyorsan telt el az idő, és már egy újabb hotel előtt parkoltunk le. Lányok szálltak ki előbb, majd én. Hasonlóan lakosztályt kaptunk, amelyet négyen birtokoltunk. Reméltem, hogy Mel nem sokáig fogja már élvezni a társaságunkat, de valamiért még sem tudtam, még sem akartam elküldeni. Talán éveztem, hogy Ani szenved, s tudja, hogy milyen is, amikor ő csinálja ugyan ezt, csak kissé másképpen.

Mivel a mai napon semmit sem kellett csinálnunk, így Melanie a wellness részlegre ment, míg Gem az alvást választotta, amelyen egy pillanatig sem lepődtem meg. Egyértelmű, hogy a sok csípőtekerésben igen is elfáradt az éjszaka folyamán.

Én a kanapén telepedtem le, s céltalanul kezdtem el kapcsolgatni a tv-t, majd telefonomon tweeteltem párat. Hallottam, amint az egyik hálónak ajtaja kinyílt, s oda se kellett néznem, hogy tudjam ki is az. Ani. Előttem elsétált, s a konyhába vonult. Kisebb csörömpölés volt, majd egy hirtelen csattanás. Azonnal felálltam, s a már említett helyiségbe mentem.

- Ha haragszol valakire, ne az edényeken bosszuld meg – néztem a széttört üvegtálra a földön.

- Megnyugtatlak, véletlen volt – közölte szárazon, s mezítláb átlépte a szilánkokat, ám mielőtt elmehetett volna, elkaptam, és a pultra ültettem. – Mielőtt még kórházba is kellene mennünk.

- Csak pár szilánk – próbált leszállni, de újra csípőjére tettem kezeim.

- Maradj ott – néztem rá komolyan, mire bólintott.

Előszobában található szerkényből a seprűt elővettem, és már is elkezdtem eltakarítani az apró darabokat. Amint a szemetesbe tudtam, visszavittem helyére a dolgokat.

- Tényleg, senki sem halt bele még egy kis szilánkba – lóbálta kislányosan lábait. – Különben is, mit számít neked?

- Attól, hogy jelenleg megvetlek, még nem akarok neked rosszat.

- Megtudhatom végre, hogy mit is tettem – háborodott fel.

- Csak az állszentet ne játszd, kérlek – sóhajtottam fel, és vállának döntöttem homlokomat, ahogyan lábai közé beálltam. Apró ujjai hajamba túrtak tarkómon, amely kis megnyugvást adott.

- Harry, én .. – kezdett bele Ani, ám befejezni már nem tudta.

- Bébi – sikított fel egy hang. – Megtudhatom, hogy mit is csináltok? – döntötte félre a fejét, s mellkasa előtt egybefonta kezeit.

17.rész*Itt és most

Minden erőmre szükségem volt ahhoz, hogy oda ne menjek, s kecsesen mozgó csípőjénél fogva magamhoz ne húzzam. Nem tagadom, hogy kellően felizgatott már csak azzal is, hogy rázta magát a forró ütemre, annak a féregnek. Féltékeny lettem volna? Lehetséges, már magam sem tudom, hogy mit is érzek. Az biztos, hogy a zuhany alatt történtek óta is csak vágyódom utána, forró teste, édes hangja után.

Melanie mozgatta csípőjét előttem állva, ezzel feneke ágyékomhoz simult. Mosolya önelégült volt arcán, mire csak még biztosabban nyomta ellenem magát. Felhajtottam még pár pohár whiskyt, majd visszavezettem tekintetem a lányra, aki továbbra is Mark karjaiban volt.

Tekintete mélyen vésődött a srácéba, miközben táncunk egyre jobban felhevült. Fejét hátra vetette a srác vállára, míg a csípőjén pihenő kezeire csúsztatta sajátjait.

- Táncolunk – húzta végig ajkait államon Mel, míg kezét seggemre vezette.

Gondoltam, hogy akkor hát szórakozzunk. Lehúztam poharam teljes tartalmát, kézen ragadtam a lányt, és bevezettem a fülledt, meleg, vonagló tömeg közé. Erősen húztam magamhoz, ám tekintetemet egy pillanatra sem szerezte meg. Szemem világa csak is Aninak járt. Az előttem, erősen vonagló lány, a száját, nyakamra nyomta. Semmi hatást nem ért el vele, de hagytam. Fogalmam sincs, hogy mikor is váltam annyira érzéketlenné, hogy egy nő ne indított volna be, de mostanra be kellett látnom, hogy azzá váltam nagyon. Egy érzéketlen bolonddá. 

Huszon hat éves létemre elértem odáig, hogy mindenféle jött-ment nők nem izgatnak fel. Mel arcán igazán láttam a vágyat, már amennyire az érzelmeket le tudtam olvasni arcáról. Régen megfogadtam magamnak, hogy sohasem fogok bedőlni újabb nőni szépségnek, s ez remekül sikerült is, egészen addig, amíg Nina meg nem jelent.

Bármennyire is tiltakoztam mindig is iránta, bármennyire is bunkóskodtam vele, be kellett vallanom magamnak is, hogy egy tökéletes – számomra legalábbis – lány. Nem mondom, hogy hosszabb időre is terveznék vele, hiszen a kapcsolatok messze állnak tőlem, egy ideje.

Tekintetem továbbra is a lány enyhén széles csípőjén voltak, s kerek, formás, tenyerembe tökéletesen simuló fenekén. Arca túl közel volt ahhoz a mocsokhoz, s a düh csak úgy elárasztott ennek felismerésére. Minden vágyam az volt, hogy odamenjek hozzá, s elrángassam messze, messze ettől a mocskos helytől, attól a mocskos embertől.

- Merre jársz? – dorombolta a lány fülembe, miután nyelvét végigvontatta nyakamon.

- Mel, ezt most ne – szorítottam meg derekát.

- Ugyan már édesem, érzem, hogy kívánsz – markolt rá péniszemre, mire szemhéjaimat lehunytam. Ajkaimat összeszorítottam, majd lenéztem a lányra. – Melanie, fogd vissza magad – sziszegtem.

- Ne szórakozz velem – puszilgatta arcom, mire szemeim újra a távolba táncoló lányra vándoroltak, aki hasonlóan engem nézett.

Hiába volt sötét, enyhén füst, s a villódzó fények, pontosan láttam a csalódottságot csodás, kék szemeiben. Kezei Mark vállán voltak, míg a srác ara a másik oldalon, így nem láthatta, hogy tekintetünk egybeforrt. Már egyáltalán nem, azaz életvidám lány állt előttem, aki percekkel azelőtt. Egyik kezével megtörölte arcát, ebből azonnal leszűrtem, hogy könnyei kegyetlenül utat törtek maguknak.

Sohasem hatott meg, ha egy lányt sírni láttam, hiszen évek felépítettem egy falat magam köré, aminek köszönhetően érzéketlen paraszttá váltam. Ám akkor ott, minden szertefoszlott, s csak is az érdekelt, hogy az a lány ott miattam sírt. Valamit sutyorgott Mark fülébe, majd kiszakadt karjaiból, s a hátsó folyosó irányába indult.

- Hova mész? – háborogva kérdezte Mel, amikor is elszakadt tőle.

- Mindjárt jövök – ennyit feleltem, s könnyedén hátat fordítva neki, hagytam el a helyszint.

Mit sem törődve az emberekkel törtem előre, s löktem félre mindenkit, hogy mielőbb a lányt utolérhessem. Hátul, az alig zajos, gyér fénnyel megvilágított folyosón láttam távolodó alakját, mire hasonlóan futólépésekben igyekeztem utána. Nem értettem, hogy azokban a gyilkos tűsarkúkban hogyan is tudott olyan tempót tartani. Csodáltam.

- Hé, állj már meg – ragadtam meg a kezét, s a falnak taszítottam a folyosó végén. – Ne sírj, kérlek – töröltem le egy éppen legördülő kövér cseppet.

- Miért csinálod ezt? – hangja megremegett. – Menj vissza hozzá, és hagyj békén, kérlek.

- Nem, nem megyek – ellenkeztem. – Miért jöttél el Markkal?

- Semmi magyarázatot sem kell neked mondanom – nézett oldalra, a földre.

- Valóban nem kell – feleltem. – De annyit kérek tőled, hogy ne kínozzuk tovább egymást.

- Hallod te magad? – nézett szemeimbe. – Neked jelent meg azután a műcsajod, hogy engem meghúztál a zuhany alatt.

- Ne beszélj így rólunk – lettem dühös, szavainak használata miatt. Dühített, hogy egy kibaszott dugásnak vélte csak azt az örömteli időszakot, amikor is együttvoltunk. – Több volt, mint egy egyszerű menet, Ani.

- Többet, soha többet nem dőlök be neked – törölte le kézfejével arcát, míg sminkét kissé el is kente. – Egyetlen szavadat sem fogom elhinni többé, és beszélni sem akarok veled.

- Ne legyél gyerekes – horkantam fel.

- Húsz éves vagyok, megtehetem, de te nem – bökött mellkasomra. – Kibaszottul tudnod kellene, hogy mit is kezdj magaddal. Nem játszhatod örökké a sértett, beképzelt tuskót, aki csak az autóversenynek él, miközben minden éjjel más lányokat dönt meg.

- Legalább van életem, és kibaszottul élvezem – mentem még közelebb hozzá, mire mellei, feszes mellkasomnak nyomódtak. – Sőt, hogy tudd, veled is kibaszott nagyot élveztem. Imádtam minden pillanatát, és, hogy őszinte legyek veled, újra csinálnám, akár itt és most.

- Ne csináld ezt – gyengült el, s vállamnak döntötte fejét, míg én csípője köré fontam karjaim. – Belefáradtam Harry. Az elején viták, ellenszenvek voltak, most meg hirtelen minden felborult, és akarjuk egymást. Ez nem normális. Barátnőd van.

- Nem a barátnőm – fújtattam.

- De valami akkor is van közöttetek, akkor is itt van, és veled van, veled egy szobában, egy ágyban, a napja minden percét veled tölti, kissé furcsa, ha mégsem a barátnőd – nézett újra szemeimben. – Bevallom, csodás volt az a pár illúzióba ringató perc, de eltelt, ez a valóság, ez a valóságod, és az enyém, nem pedig a miénk – bontakozott ki karjaim közül, s elszaladt, míg én kővé dermedve álltam ott, s meredtem utána.

Mérgemben felordítottam, majd a falba ütöttem, s megfordultam. Visszaigyekeztem a bárba, majd megkerestem Melaniet, akit a bárpultnál találtam meg iszogatva.

- Gyere, megyünk – ragadtam meg kissé erősen felkarját.

- Hé, mi történt? – tipegett magas sarkaiban. – Harry, ez fáj.

- Pofa be – mordultam rá, s kiráncigáltam az épületből egyenesen egy taxihoz. Bediktáltam hotelunk címét, és amint elindult már hátra is dőltem feszülten.

- Én maradtam volna még – dünnyögött magába.

- Mondd annak, akit érdekel – vágtam oda flegmán.

Kisebb dugóba keveredtünk, amelyből hamar elegem is lett, így a sofőrnek előre toltam egy összeget, és a lányt már ki is ráncigáltam magam után.

- Megőrültél? – visított, amint a hideg eső bőréhez ért.

- A picsába – álltam meg, s ránéztem. – Ne hisztizz!

Félve nézett rám, s azután már lelkesen követett, úgy, mint régen. A hotel előcsarnokába belépve, egyenesen a lifthez húztam. Benyomtam a megfelelő emelet gombját, s vártunk. Megérkezve, újra felkaron ragadtam, s lakosztályunkig meg sem állva vezettem, majd löktem be annak ajtaján.

- Mark – hallatszott, egy kéjes nyögés, amely megcsapta fülem.

- Lám-lám, a szende szűz is örömre talált – nevetett fel Mel.

- Kibaszottul fogd be a pofád – hördültem rá, s még erősebben fogtam meg.

Név további kántálása hallatszott, amely teljesen elborította eszemet. Melaniet belöktem szobám ajtaján, s kegyetlen módon, bosszúéhesen neki is estem.

16.rész*Üresség

Újabb versenyhétvégét tudhatunk magunk mögött, amelyen Harryvel szinte nem is kommunikáltam. Beültem mellé, s azonnal visszafelé kezdtem számolni, hogy mikor is szállhatok ki a járműből. Rosszul voltam a közelében, s ezt ő is tudta. Ő maga sem erőltette a beszédet, inkább csak szokásához híven kissé lekezelően közölt pár dolgot.

Melanie napjainknak szilárd részvevője lett. Egyértelmű volt, hogy komoly múlttal rendelkeznek Harryvel, amelyet pontosan még nem sikerült megtudom, ám belefáradtam már most az egészbe. Amikor csak tudom, kerülöm őket. Külön szobát kérvényeztem magamnak, ám elludasították, miszerint igen is egy lakosztályon belül kell maradnom Gemmával, Harryvel és persze a csodás Melanieval, aki minden reggel tesz arról, hogy pocsékul induljon a napom.

- Hé, minden rendben? – ült le mellém Ellie az öltözőben.

- Persze – mosolyogtam rá erőltetetten.

- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – bizalmasan mondta, mire bólintottam könnyes szemekkel. – Én magam sem szívlelem ezt a Melaniet, ez maradjon kettőnk között.

- Ismered? – kíváncsiskodtam.

- Tehát nem tudod a részleteket – állapította meg. – Harry életének még régebben volt hosszabb ideig a részese. Akkoriban ismertem meg Harryt, és lettem a menedzsere.

- Annak már jó pár éve – állapítottam meg.

- Valóban – helyeselt. – Már akkor is kiállhatatlan volt a csaj. Ne is foglalkozz vele. Azt élvezi, hogy minden figyelem rá irányul.

- Régen is ennyire… - kerestem valami finom kifejezést külsejére, ám El beelőzött.

- Mű volt? – kérdezte hatalmas mosollyal arcán. – Igen, már akkor is szerette a műtéti beavatkozásokat.

- Sohasem értettem az olyan férfiakat, akik a mű nőket részesítették előnybe.

- Én se – nevetett fel. – Mel, széplány volt, amíg teljesen el nem torzította magát.

- Harry fizette neki?

- Mondjuk úgy, hogy mindig is tudta, hogyan kell a férfiakat rávenni bármire. Harryvel való kapcsolata alatt esett át az első műtéten, amelyet Harry ellenzett, de hajthatatlan volt a lány – húzta el száját.

- És ezt tűrte Harry?

- Egy ideig, majd elgondolkodott pár dolgon, de szíve vezérelte, így nem tette meg, hogy …

- Hé, Ani – lépett be az említett személy a helyiségbe. – Nem tudtam, hogy ide utaztál, El – lépett menedzseréhez. – Hogy vagy?

- Úgy sem érdekel, minek kérded – mosolygott rá bájosan a nő.

- Ismersz – kacsintott rá Harry. – Viszont hozzád jöttem – fordult felém. – Le kell adni a listát az estével kapcsolatban, mivel most ez egy zártabb körű estély lesz, szóval eljössz?

- Nem – feleltem szűkszavúan.

- Ezt nekem kell intéznem, és nem neked – sandított rá El. – Mi van, elvette az eszed a szilikon csodád?

- Pofa be – sziszegte.

- Nem fogsz bevágódni nála Harry, ha ennyire mogorva vagy, nem hinném, hogy egy körre megkaphatnád – állt fel Ellie.

- És, ha azt mondom, hogy célba értem? – vonta fel egyik szemöldökét a férfi, mire én csak lesütöttem tekintetem a kopár padlóra.

- Remélem már mindenkinek elújságoltad – kaptam fel táskám, amint felálltam, s kisiettem az öltözőből.

Meg sem álltam a parkolóig, ahol is egy taxiba szálltam volna, ha valaki vissza nem ránt a felkaromnál fogva. Kérdően, dühösen néztem a srácra, aki zöld szemeivel igen mélyrehatóan nézett az én szemembe.

- Engedj el – sziszegtem.

- Nina – suttogta halkan, s közelebb lépett.

- Takarodj a közelemből – rántottam meg karom, amelyet szerencsére azonnal el is engedett. – Az autón kívül nem szeretnélek a közelemben tudni – néztem komolyan rá, majd beszálltam az autóba, s hangosan becsaptam annak ajtaját.

****

Ágyamon kényelmes ruhában terültem el, s egyik kedvenc könyvemnek mocskos sorait olvastam, amikor is telefonom hívást jelzett. Elcsúsztattam a zöld kis ikont, s fülemhez emeltem a készüléket.

- Mi a helyzet, törpilla? – vidám hang hallatszott a vonal túlsó feléről.

- Olvasok – feleltem.

- Akkor ideje, hogy összeszedd magad – jelentette ki.

- Miért is? – értetlenkedtem.

- Tudod, hogy futamok után a bulik jönnek, és, ha esetleg elfelejtetted volna, a mai nap is ilyen – nevetett fel. – Tedd le azt a könyvet, készülj, és fél óra múlva a halban találkozunk.

- Mark, ne haragudj, de semmi hangulatom, amúgy sem vagyok a listán.

- Milyen listán? – nevetett. – Ni, te versenyző vagy, neked nem kell semmilyen listán szerepelned. Nincs kifogás, huszonnyolc és fél perced maradt – ezzel bontotta is a vonalat.

Könyvemet egy jelölővel letettem az éjjeliszekrényre, s elgondolkoztam. Azért, mert naiv voltam, s hagytam, hogy Harry megkaparintsa testem, nem jelenti azt, hogy a szobámnak négy fala között kell a következő napjaimat leélnem.

Lemásztam az ágyamról, s bőröndöm elé térdeltem, hogy valami könnyű szettet állítsak össze. Amint sikeresen kiválasztottam egy szoknyát, s felsőt, a fürdőbe vonultam. Mivel a zuhanyzáson túl voltam, így hajamat egyenesre vasaltam, míg egy halvány sminket tettem fel, vörös, enyhén csillogó rúzzsal.

Ruhámat magamra öltöttem, cipőmbe belebújtam, végül pedig parfümömből fújtam nyakamra, majd a jobb csuklómra, amelyet össze is dörzsöltem a másikkal. Kistáskámba dobáltam a legfontosabb dolgaim, majd utoljára villanyt leoltottam, az ajtómat bezártam, s a lakosztályból távoztam.

- Milyen csinos valaki – lépett elém Mark, amikor kiléptem a liftnek ajtaján.

- Köszönöm – mosolyogtam rá, s megöleltem.

- Indulhatunk? – kérdezte, mire bólintottam.

Csípőmre simította kezét, majd saját társaságához vezetett, akik a hotel ajtaja előtt vártak ránk. Beszálltunk az autóba, és indultunk is a szórakozóhely felé. Mellettem az egyik srác, pontosabban Mark navigátora, Ian, kibontott egy üveg jó minőségű rumot.

- Hölgyeké az elsőbbség – nyújtotta felém.

- Nem hiszem, hogy innom kellene – utasítottam finoman vissza.

- Csak egy keveset, törpilla – simította fedetlen combomra kezét Mark, s kissé megszorította.

- De csak egy kortyot – feleltem szigorúan, mire bólintottak. 

Kristálypohárral kezemben, amely jeges whiskyvel volt félig töltve, álltam, oldalamon Melanieval, aki a vodkás narancsát nyalogatta. Pár sráccal beszélgettem, akik hasonlóan olyan agykapacitású lányokkal álltak, akik csak azt tudták, hogyan is működik az a bizonyos mélytorkozás. Néha fel-fel vihogtak, mondhatni, hogy már idegesítően, ám tűrtük, mind, hisz tudtuk, hogy éjjel csak is a mi kedvünkre fognak tenni.

Felhajtottam italomnak maradékát, s a pultra helyeztem, még egyet rendelve. Tekintetemmel gyorsan végignéztem a tömeget, ezzel ellenőrizve az éppen táncoló húgomat, aki a kelleténél kicsit jobban is érezte magát.

Amint visszatértem volna a srácokhoz, megakadtak szemeim egy lányon. Testét alig takarta valamicske ruha, arcát pedig rikító vörös rúzsos mosoly díszítette. Látszott, hogy jókedve túlzottan is a tetőfokán volt.

Mögötte megjelentek azok a személyek, akiket ki nem állhatok egy jó ideje. Kezét a lány karcsú derekán tartotta, aki a tömeg felé indult, s hamar szembe is fordult a sráccal.

- Nézd, Harry, az ott nem Mark? – lelkesen kérdezte a mellettem álló lány. – Olyan rég láttam.

- Mel, kurvára maradj nyugton – rántottam vissza magamhoz.

- Harry, bébi – simított végig arcomon, majd mellkasomon. – Tudod, hogy tévedés volt – pislogott nagy műszempilláival rám, s ajkait éhesen enyéimre nyomta.

Kezeimmel szorosan markoltam derekát, ezzel még közelebb is vontam magamhoz. Nyelve akaratosan hatolt enyémhez, ám őt bármennyire is beindította az egész, engem teljesen hidegen hagyott. Csókja üres volt, ahogyan ő maga is.

15.rész*Melanie

Feszülten szántottam végig nedves hajamon, miközben az előttem álló lányokra vezettem tekintetem, a becsukott ajtóról. Keservesen felnevettem magamban, amikor is tekintetem találkozott a hosszú, szőke hajú lány. Gemma értetlenül, komoly arccal kapkodta tekintetét az ajtó, s köztem. Egyértelműen semmit sem értett, amiért egyáltalán nem hibáztathattam, hiszen már én magam is összezavarodottan álltam a történtek előtt.

- Elmagyaráznád, hogy mi is volt ez Ninával? – találta meg elsőként Gemma a hangját.

- Húgi, majd később, kérlek – mormogtam. – Melanie, mit keresel itt? – fordultam a lány felé, akinek arcán még mindig a mosoly volt, amely teljesen hidegen hagyott.

- Hallottam, hogy itt vagy, és gondoltam, hogy meglátogatlak – közölte teljesen könnyedén.

- Attól, hogy itt vagyok, nem azt jelenti, hogy ide kell jönnöd – förmedtem rá.

- Harry, ne legyél ennyire udvariatlan.

- Gem, kérlek, ne avatkozz bele – förmedtem húgomra.

- Inkább megnézem Ninát – emelte fel védekezően kezeit, s indult a lány szobájának irányába.

Figyeltem húgom távolodó alakját, és amikor Nina nagy nehezen beengedte a lányt, visszafordultam dühödt tekintettel az előttem álló cicára, aki igen kitett magáért. Karcsú alakját egy igen mini sort takarta, és egy mély dekoltázsú lenge, nyári blúz. Mű testrészei mindenhol tökéletesen, már túl tökéletesen is kerekedtek. Hosszú haja dereka közepét verdeste egy szoros copfba megkötve. Hosszú, vörös színű műkörme csípőjébe vájt, ahogyan ott tartotta kezeit. Mű, fekete igen méretes szempilláival elképedve nézett rám, s mosolya már nem volt jelen arcán.

- Mit keresel itt, Mel? – néztem rá komolyan, miközben megismételtem kérdésem. – És nem a faszságaidra vagyok kíváncsi!

- Hívtalak a minap, nem reagáltál – förmedt rám. – Ez nem rád vall, Harry.

- Eszedbe se jutott, hogy esetleg nem vagyok kíváncsi rád?

- Ugyan már – lépett közelebb lassan. – Te is tisztában vagy azzal, hogy mennyire is oda voltunk egymásért.

- Régen volt, miért kell bolygatni a múltat?

- Sajnálom, őszintén sajnálom, ami történt – simította csupasz, enyhén még nedves mellkasomra. – Harry, te is tudod, hogy mennyire jók voltunk együtt.

- Akarod mondani, hogy akkor, amikor még messze nem voltál ennyire mű?

- Nézőpont kérdése az egész – dorombolta. – Tudom, hogy neked így is megfelelek. Mindig is megfeleltem. Olyan szép volt minden, Harry.

- Mel, semmi sem volt szép abban – vettem le kezemet mellkasomról.

Hátat fordítottam neki, és a saját hálóm felé indultam. Összevoltam zavarodva. Pár pillanattal ezelőtt, még Ninában temetkeztem el mélyen, most pedig ezzel veszekszem. Melanie, valóban csodás lány volt, valamikor, amikor még egyáltalán nem az irányította, hogy az aktuális leggazdagabb agglegényt megszerezze magának Amerikán belül.

- Harry, kérlek – jött utánam, mire hirtelen megfordultam.

- Menj el, most ehhez a baromsághoz nincs kedvem – hangom éles, kemény volt. – Adj időt, menj, majd beszélünk.

- Ígérd meg – mormolta.

- Ígérem, csak menj – biccentettem a kijárat felé.

- Rendben van, most elmegyek, de még visszajövök – állt lábujjhegyre, s csókolta meg ajkaimat.

- Mel – húzódtam el tőle.

- Haz, olyan szép párost alkottunk, ne rontsd el – pislogott fel rám nagyokat. – Most elmegyek, de még találkozunk – simított végig arcomon.

Hátat fordított, táskáját menet közben felvette a kanapéról, hátrapillantott rám, s ajkaival csücsöríteni kezdett, majd kacsintott egyet, és továbbhaladt. Szerencsére pár pillanat leforgása alatt, már el is tűnt lakosztályunk ajtaja mögött.

Hangosan fújtam ki a levegőt, s megvetően, undorral arcomon csaptam be magam után a hálómnak ajtaját. Senkire sem voltam kíváncsi. Törülköző anyagát hanyagul téptem le magamról, s nyúltam végig ágyamon.

Nem állt szándékomban megadni azt az örömet Harrynek, és a kis barátnőjének, hogy síni lássanak, így amilyen gyorsan csak tehettem, szobámba iszkoltam. Talán túl hangosan csuktam be a kelleténél, de egyáltalán nem érdekelt már semmi. A zárat elfordítottam, s az ágyamra ülve fogtam fel a helyzetet.

Odaadtam magam egy olyan embernek, akinek nincs szíve, aki csak kihasználta a lányokat, akinek semmit sem jelentett egy együttlét.

Tenyereimbe temettem arcomat, s könnyeimnek utat engedtem, amelyek minden erőfeszítés nélkül szántottak végig arcom felületén. Nem zokogtam, csupán sírtam, miközben magamat átkoztam amiatt, hogy ismételten elhittem egyetlen egy szép szavát is. Esztelen voltam, s csak a vágy hajtott, semmi más. Elérte a célját, innentől kihúzott képzeletbeli listájáról, ennyi volt a mi el sem kezdett történetünk.

Kopogás törte meg szobámnak csendjét, amelyre azonnal fel is kaptam tekintetemet. Bármennyire is gondoltam bele, tudtam, hogy az ajtó közvetlen túloldalán nem Harry van.

- Én vagyok az, Gemma – hallottam meg a sajnálattal telt lány hangját. – Kérlek, engedj be.

Felálltam, nem foglalkozva azzal, hogy még mindig csupán a lenge anyag fedte testem, míg arcomon továbbra is könnyeim voltak jelen. Elfordítottam a zárat, mire a lány be is lépett rajta. Visszahanyatlottam ágyamra, s onnan figyeltem sajnálkozó arcát.

- Hé – ült le mellém. – Ne sírj, Ni – húzott magához. – A bátyám egy faszkalap, mindig is ilyen volt, nem érdemli meg egyetlen könnyedet sem.

- Gem, tudom – szipogtam.

- Fogalmam sem volt, hogy ennyire közel kerültetek egymáshoz – simogatta nyugtatóan hátam. – Azt hittem, hogy ellenségek vagytok.

Felnevettem erőtlenül, mielőtt is megszólaltam volna: - Szó sincs arról, hogy most másképp állnának a dolgok. Megtörtént ez közöttünk, de mit sem változtat a múlton, a jelenen vagy éppen a jövőn.

- Ha tudtam volna, nem engedem be őt – rázta nemlegesen fejét.

- Ez nem a te hibád, Gem – mondtam őszintén, mivel ez valóban így volt. – A bátyád … a bátyád egyszerűen csak élvezi, hogy bárkit bármikor megkaphat, és most már engem is kipipálhat. Még annak ellenére is, hogy megfogadtam magamnak: „Sohasem fog hozzámérni semmilyen formában.”

- Az érzéseidet nem irányíthatod.

- Érzések? – töröltem le arcom. – Semmilyen érzések nincsenek.

- Magadnak ezt bebeszélheted, de nekem nem – sóhajtott fel. – Látom, amit látok, vak nem vagyok, és hülye sem. Ismerem a bátyám, és kissé már kiismertelek téged is. Egyértelmű, hogy van valami közöttetek.

- Őrültségeket beszélsz.

- Próbálhatjátok tagadni, de a végletekig ez sem mehet majd.

- Ki ő? – néztem rá kérlelően, mire csak elhúzta száját.

- Ezt Harrynek kellene elmondania, Ni.

- Eszem ágában sincs szóba állni vele a pályán kívül, és ott is csak akkor, ha nagyon muszáj – horkantam fel.

- Ne legyél gyerekes – nevetett fel. – Azért legyünk őszinték, neked is bele kellett egyezned az egészbe. Azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy megerőszakolt.

- Természetesen erőszakról szó sincs – álltam fel, s léptem szekrényemhez.

- Beszélgetettek?

- Még is miről? – pillantottam rá. – Nem érdekelnek az alkalmi kapcsolatai, még, ha ez hihetetlen is számodra.

- Arra céloztam, hogy kettőtökről beszéltetek-e.

- Semmi sincs közöttünk – vettem elő pár ruhadarabot. – Megkapott, letudott, itt a barátnője, pont.

- Makacs vagy – állt fel, s az ajtóhoz lépett. – Megértem, hogy rosszul esett, amit tett, de ne ítéld el, hiszen nem ígért életre szóló hűséget. Arról pedig, hogy Melanie ki is, majd ő mesél, ha akar. Nyugodj meg, és ne sírj miatta.

Apró mosoly árnyékával arcomon bólintottam, mire elhagyta szobámat. Hajamat felkötöttem egy laza kontyba, majd felöltöztem egy könnyed otthoni viseletbe. Telefonomat felvettem, s kisétáltam a konyhai részlegre, ahol töltöttem magamnak egy pohár narancslevet. Megkönnyebbültem, hogy már nem volt a lakosztályunk előterében az a szőke lány, Melanie. Kanapén felhúzott lábakkal helyeztem magam kényelembe, s tettem a televíziót egy zenecsatornára, miközben telefonomon kezdtem el üzenetet váltani számomra fontos személlyel.