36.rész*Lenge ruházat

Harry eltűnt telefonjával, míg én meguntam az egyedüli úszkálást, és inkább kimásztam a medence hűsítő vizéből. Megtöröltem testemet, s az egyik napozóágyra feküdtem, hason. Szemhéjaimat szorosan lehunytam, és a nap édes simogatását kezdtem el élvezni.

Gondolataim Harry édesanyja, Anne körül forogtak. Tudtam, hogy jogos a rám mért ellenszenve, de valamiért még is reménykedtem abban, hogy holnapra változni fog véleménye, s nem fog nekem esni újra, s újra. Szeretem Harryt, és, ha Anne továbbra is így marad, biztos voltam benne, hogy akkor is Harry mellett maradok, ennek ára fejében is.

****

Simogatás, kisebb csókok, amelyek felébresztenek. Elszundítottam. Nyöszörögtem egy kissé a kellemességnek köszönhetően, s fejemet még jobban a kipárnázott részbe nyomtam.

- Hm, kis hétalvóm – csókolt nyakamba, mire a gerincem mentén végig kirázott a hideg.

- Mennyit aludtam? – nyöszörögtem álmosan.

- Egy órát, eleget ahhoz, hogy leégj – állapította meg, amikor is fenekemnél lejjebb húzta bikinim alsó részét.

- Harry – sziszegtem rá. – Bárki megláthat.

- Anya elment már, és Berta is, nem kell aggódnod, miénk a ház – susogta fülembe. – Viszont, menjünk be, azt hiszem elég napsugár tett magáévá a délután.

Hátamra fordultam, és hunyorogva néztem rá fel. Még szerencsére fájdalmat a bőrömön nem éreztem, így könnyedén ültem fel, s bújtam hozzá. Karjait csípőm köré fonta, hajamba csókolt, s várta, hogy végre összeszedjem magam.

- Ma van kedved valamihez, vagy maradjunk itthon? – érdeklődött.

- Esetleg maradhatnánk – pislogtam fel rá. – Nézzünk meg valami jó filmet.

- De unalmas vagy, asszony – nevetett.

- Asszony a… - ütöttem mellkason, mire drámaian felnyögött, de tudtam, hogy valós fájdalmat nem okoztam neki.

- Kis erőszakos – motyogta ajkaimra. – Menjünk csak a hálóba – állt fel, s magával húzott. Annyi időm volt h papucsomba belebújtam, míg a ruhámat felkaptam.

Áthaladtunk a konyhán, amelyen kifelé is jöttünk, majd fel az emelten, a csigaszerű lépcsőzeten, s végig a hosszú folyosón, amely a hálónkba vezetett. Harry kitárta annak ajtaját, és udvariasan előre engedett. Megköszöntem tettét, s beléptem a helyiségbe.

- Gyors lezuhanyozom, oké? – pillantottam rá.

- Csatlakozhatom?

- Ha nemet mondok? – incselkedtem.

- Nem fogsz – húzott magához.

- El kell, hogy keserítselek, mert de, sajnos nemet kell mondanom – motyogtam ajkaira, és magára hagytam.

Magamhoz vettem egy tiszta ruhát, és elvonultam a fürdőbe, míg Harry égető tekintete, s pimasz kacsintása arcán volt, ahogyan a kanapéra vetette magát.

Zuhanyt megengedtem kellően hideg vízsugárra állítottam, miután megszabadultam a ruháimtól, és a víz alá álltam. Nem szándékoztam hosszabb időt eltölteni, így azonnal gyors mosakodásba kezdtem, amely már éreztetni is kezdte velem bőröm fájdalmát, aminek köszönhetően felszisszentem. Sietősre vettem tempóm, majd amint elkészültem felvettem egy fehér Calvin Klein fehérnemű szettet, ami inkább férfias, mintsem szexi, de a kényelemre mentem rá, nem pedig a csábításra.

Hajamat újra egy laza kontyba hagytam, törülközőmet kiterítettem, s visszasétáltam a hálóba. Harry a szőnyeg puha anyagán terül el hason fekve, ám arcát felém fordította, ahogyan érkezésem meghallotta.

- Jól vagy? – érdeklődtem, s letérdeltem mellé.

- Hát, ami azt illeti, a puha kezeiddel, egy kis masszázs tökéletesebbé tenne – dörmögte.

- Valóban? – kuncogtam kislányosan.

- Hm, igen, minden porcikám a kezeid érintéséért kiált.

- Milyen költői – nevettem. – Minden?

- Egyből a lényegre térünk, bébi? – pajkos mosolya azonnal megjelent arcán.

- Álmodozz csak, Styles – ültem fenekére.

- Az az igazság bébi, hogy nemsokára úgy is valóság lesz – jegyezte meg, ám azonnal elhallgatott, amint masszírozni kezdtem.

Izmait tökéltessen kiéreztem. Minden mozdulatom kisebb nyöszörgést váltott belőle ki, de mit sem törődve vele, masszíroztam tovább. Erőteljesen, mindent beleadva mozgattam kézfejeim, hogy a legjobbat nyújtsam annak a srácnak, aki ellopta szívem, s fogva tartotta.

Jó pár percen keresztül csináltam, és még tovább is kényeztettem volna, hogyha a hasam korgása nem jelzi végét kényelmes délutánunknak. Harry felnevetett, mire erősebb mozdulatot tettem. Ekkor mosolya azonnal eltűnt, és helyét a fájdalmas nyöszörgés vette át.

- Oké-oké, éhes asszony, megyünk enni, csak gyorsan lezuhanyozom én is – mondta, és kimászott alólam. Egy utolsó csókot csent tőlem, ám mielőtt felállt volna, még végig nézett testemen. – Lehetne a desszerttel kezdeni?

- Nyomás fürdeni – taszítottam rajta egyet, mire nevetve el is indult a fürdőbe.

****

Harry egy bokszeralsót vett magára, mindössze, s úgy várta, hogy elinduljak vele lefelé, de én egy pólóért még könyörögtem, hiszen még is csak édesanyja lakásában voltunk. Ha jelenleg nem is tartózkodott otthon, akkor is illedelmes szerettem volna lenni.

- Mehetünk.

- Komolyan, az a darab csak takarja a csodás látványt – mormogott magába.

- Majd utána láthatod – szemei abban a pillanatban felcsillantak.

- Hm, ellenkezni sem tudtál volna – nyomott az ajtónak.

- Valóban? – vontam fel a szemöldököm. – Tudok és nemet is mondani, bébi – suttogtam ajkaira a szavakat.

- De nem fogsz – húzta végig ajkait enyéimen, majd kézen fogott, és kihúzott maga utána a szobából.

Nevetve mentünk le a szőnyegezett folyosón, a lépcsőn s végig újra egy rövidebb folyosón, míg a konyhába nem értünk. Megegyeztünk, hogy a konyha is tökéletesen megfelel nekünk, nem kell az étkezőbe átmennünk, így Harry már is két tányért ragadt meg, és a pultra helyezte. Segíteni akartam, de leintett, így leültem, s onnan figyeltem, ahogyan mind a kettőnk tányérjára szedett az ínycsiklandó ételből. Bevallom, kissé jól esett, hogy ennyire körülugrált, kinek ne tetszett volna a férfi látványa egy bokszeralsóban, miközben kiszolgálja, s minden kérését lesi?

Leült mellém, amint evőeszközt is elővett, és töltött egy-egy pohár narancslevet. Lassan nekiálltunk elfogyasztani a vacsoránkat, kivételesen csendben. Gondolataim messze elkerültek. Berta főztje isteni volt. Nem tudtam volna megmondani, hogy mikor is leletem ekkora örömöm az evésben.

Amint végeztünk, felálltunk, s közös erővel elmosogatni kezdtünk. Elején még igen jól ment, amíg Harry elpakolta az ételt, ám amikor mögém állt, s kezeimet megfogva igyekezett segíteni, csak kárt okozott. Nevetni kezdtünk, a hab szállt, egy tányér pedig sikeresen a földön kötött ki törötten.

- Basszus – motyogta Harry. Felemelt, és a pultra ültetett.

- Várj, segítek.

- Nem, itt maradsz – ragadta meg derekam. – Ne vágd meg magad – csókolt meg röviden, és a seprűért ment.

- Lám-lám – jelent meg Anne, mire a vér is megfagyott bennem. – Mi történt?

- Anya, csak egy tányér kicsúszott a kezemből – mondta Harry közömbösen, és a kukába hajította a darabokat.

- Ilyen lenge ruházatban? – mért végig. – A konyhapulton. Remélem, azért tiszteletben tartjátok, hogy a házamban vagytok.

- Anya, azt hittem, hogy elmentél. De meleg van, szóval, kérlek.

- Attól még egy minimális ruházatot viselhetnétek.

- Tudomásom szerint kellően takar bennünket ruha – morogta. – Ideje menned.

- Kitesz a saját fiam, a házamból – nevetett. Bólintott, és minden szó nélkül már távozott is.

Lehajtottam a fejem, s leugrottam a pultról. Harry elpakolta még a maradék pár dolgot, majd elém állt. Államnál fogva felemelte fejem, ezzel elérte, hogy ránézzek. Nem szólt, mindössze kézen fogott, a villanyt leoltotta, és sötétségben, minden gond nélkül az emeletre, a szobánkba vezetett.

Ahogyan beéretünk a helyiségbe, ott is már a sötétség fogadott bennünket. Meg akartam szüntetni a fénytelenséget, ám ahogyan a kapcsolóért nyúltam, ellökte kezem, s a falnak taszított, míg az ajtón a zár kattant.

- Így sokkal jobb – susogta.

- Harry, az édesanyád.

- Ne is foglalkozz vele, és már te is láthattad, hogy elment – érvelt, s ajkai már enyémét érintették.

- De..

- Semmi de, az enyém vagy – a sötétség ellenére is tökéletesen láttam, ahogyan szemei csillogtak testemet végigmérve.

Elrántott a fal keménységétől, és felkapott ölébe, majd a hatalmas baldachinos, bevetett ágyhoz vitt, amelyre leültetett. Pólóm anyagához nyúlt, s határozott rántással szabadított meg tőle. Ezután sem állt meg, melltartómat is a földön tudhattam pár másodperc alatt.

Lassan végigdöntött az ágyon, lábaimat a szélére támasztotta, s apró csókokkal hintette be bokámtól, egészen combomig végtagom, majd megismételte a másik lábamon is. Lehunyt pillákkal élveztem édes ajkainak érintését. Ujjait utolsó anyagdarabba akasztotta, amelyet le is húzott lábaimon, s a pír azonnal elöntötte arcomat, amelyet szerencsére, ő nem láthatott, a Hold gyér fényének köszönhetően. 

Alhasamnál puszikat hagyott, s felcsókolta magát a testemen. Melleimnek kis időt szentelt. Egyiket kezével, míg másikat rózsaszín, enyhén duzzadt ajkaival kényeztetett.  Tovább haladt nyakamra, ahol is a bőrt fogaival enyhén megkarcolta, s ajkaimig már meg sem állt.

Szinte felfalt, miközben alsó testét enyémének dörzsölte. Tisztán érezhető volt vágya, így én kezdeményeztem. Kezemet bokszere alá csúsztattam, fenekébe kissé belemarkoltam, s lecsúsztattam róla az anyagot. Tovább már ő maga szabadult meg tőle, így már minden akadály nélkül érintkezhettünk. Lábaimat felhúztam, ujjainkat egybefonta fejem mellett, s minden könnyedséggel olvadtunk eggyé. 

35.rész*Becsmérelés

Anne kijelentése teljesen ledöbbentett, bár be kellett látnom, hogy másra nem is igazán számíthattam, hiszen fiának igen mély sebeket okoztam. Sóhajtva, bánatos, erőltetett mosollyal az arcomon mentem Harry után a nappaliba, és ültem le mellé a kanapéra. Kezét átlendítette vállamon, halántékon csókolt, és édesanyjára tekintett.

- Gemma merre jár? – érdeklődött húga felől.

- Kora reggel elment – felelte. – Nem tudja, hogy itt vagytok, úgyhogy valószínű estére előkerül. Mióta hazajött, alig van itthon napközben. Nagyon ritka pillanat, ha délben együtt ebédelünk.

- Azért te sem panaszkodhatsz, véleményem szerint a barátnőiddel is sok időt töltesz.

- Ugyan fiam – legyintett. – A gyermekeimre mindig van időm, bár este nem leszek idehaza, de reggel találkozunk.

- Újabb salsa est?

- Mint minden szombaton – mosolyogva jegyezte meg Harry. – Rendben van, biztos találunk valami elfoglaltságot. Esetleg városba is bemehetünk – mosolygott rám.

- Majd megbeszélitek – közölte semlegesen a nő.

Felkaptam a fejem, amikor egy kiskutya szaladt be a nappaliba, lógó nyelvel. Mosolyom kiszélesedett, őszintévé vált. Két első lábát térdemre helyezte, majd úgy figyelt, szimatolt. Kezeimbe veszettem az állatot, és ölembe helyeztem Buzgó volt nagyon is. Játszani és egyszerre ismerkedni próbált.

- Hé, kislány, engem már nem is üdvözölsz? – vakargatta meg a kiskutya füle tövét. – Hope, kicsi lány – emelte magához, és hasa alját kezdte el vakargatni. – Hiányoztál te is – nevetett fel, amikor is szájba nyalta, Hope. – Mindjárt jövök – helyezi át kezembe az állatot, és elhagyta a helyiséget, amiért nagyon is szidtam magamban.

További figyelmemet a buzgó Hopenak szenteltem, ám végig éreztem magamon Anne tekintetét. Ez egészen addig ment így, még Harry pár perc után vissza is tért, immáron tiszta szájjal.

- És mikor ülsz vissza a volán mögé, Harry? – érdeklődött An.

- Még egy-két hétig kerülnöm kell a pályát, de utána mindenképpen – felelte lelkesen. 

- Nina, te leszel továbbra is a navigátor, gondolom – pillantott felém a nő, mire felnéztem rá.

- Nem, terveim szerint nem ülök vissza Harry mellé – adtam meg a választ. – Jobbnak látom, ha a magánéletünket, és a munkánkat teljesen elkülönítjük.

- Tehát más társa leszel? – érdeklődött tovább, s fogalmam sem volt, hogy mire is akart kilyukadni, de zavart nagykörű érdeklődése. Ellenszenv tisztán érezhető volt hangjában.

- Ilyenen még nem gondolkoztam – őszintén vallottam be.

- Akkor a fiam pénzén fogsz élni, értem – bólintott, s felállt. – Szólok Bertának, hogy hozzon valami italt.

Döbbenten, lesújtva néztem Harryre, és hajtottam le fejem, miközben a kiskutyát simogattam, aki nyugodtan pihent ölemben. Harry nyakamba csókolt, a kezét enyémére simította.

- Ne is foglalkozz vele – motyogta.

- Harry, az édesanyádról van szó – néztem rá, miközben halkan folytattam. – Elsődleges cél az lenne, hogy kedveljen, de egyértelművé vált, hogy ez sohasem fog megtörténni.

- Tisztában van vele, hogy versenyző vagy, abból pedig tisztán következik, hogy saját lábaidon állsz, én csak azért vagyok, hogy boldoggá tegyelek. Ha pedig valamit is veszek számodra, csupa kedvesség, és figyelmesség. Ne törődj anyámmal.

- Limonádé – jelent meg a fekete hajú nő, nyomában egy idősebb hölggyel, aki Berta névre hallgatott.

- Jó napot – álltam fel. – Nina Agdal – mosolyogtam kedvesen, amikor is letette az asztalra az italos tálcát a hölgy. – Ön bizonyára Berta.

- Igen, kisasszony – szerényen elmosolyodott, majd távozott is, mire én Harryre pillantottam.

- Minden személyzeti taggal beszélgetést kezdeményezel, Nina? – mogorván kérdezte.

- Kedvesnek tűnt, és véleményem szerint önöket ismeri, így illedelmes voltam csupán – feleltem, miközben visszaültem Harry mellé, aki vállamat kezdte el simogatni.

- Hát hogyne – kortyolt bele hideg italába.

- Menjünk fel, megmutatom a szobánkat – állt fel Harry, és kezét nyújtotta, amelyet szívéjesen el is fogadtam.

Táskáját vállára helyezte, míg az én bőröndömet kezébe fogta, másik kezét pedig enyémével kulcsolta össze. Elindultunk az emeletre csendben, végig egy hosszú folyosón. Sok ajtó nyílt a folyosóról, de mi egyiknél sem álltunk meg, amíg meg nem érkeztünk a legutolsó ajtóhoz, kissé távolabb esve a többitől.

Harry kitárta előttem a fehér festésű fa ajtót, majd előre engedett. Egy hatalmas szoba tárult elém. Ahogy beléptem, velem szemben igen monumentális erkély ragadta meg figyelmem. Hófehér függönyöket a szél enyhe fuvallata mozgatta, amely a nyitott balkon ajtaján tört befelé, s töltötte meg friss levegővel a hálószobát.

Naturális színek uralták a helyiséget, a rend, és minden precízség. Talán még porszemet sem találtam volna, annyira sterilnek tűnt a környezet.

A helyiséget hatalmas baldachinos ágy, szekrénysor, és egy fésülködőasztal uralta. Az egyik sarokban egy kisebb ülőgarnitúra, s üvegasztal kapott helyet, míg mellőle egy ajtó nyílt, amely értelemszerűen egy fürdőszobát rejtett.

- Hát nem a gyerek szobám. Azóta anya költözött már párszor – magyarázta Harry, ahogyan becsukta mögöttünk az ajtót. – És igen, tisztaságmániás, bár nem ő felel a rendért.

- Nagyon szép szoba – kissé elhúzottan feleltem.

- Ugyan, Ani, ebben egy csepp családias hangulat sincs – nevetve tette le csomagjainkat. – Tisztában vagyok azzal, hogy anyám furcsa, de majd megszokod te is.

- Nincs más választásom – ültem le a kényelmes krémszínű bőrkanapéra.

- Minden rendben lesz – csatlakozott mellém Harry, és ajkaimra egy szűzies csókot lehet. – Mit szeretnél csinálni? Az anyám valószínűsítem, hogy telefonál valamelyik hasonlóan élő barátnőjével, és pletykálnak rólunk. Viszont, mi esetleg kimehetnénk a medencéhez, nagyszerű idő van, és ebben a házban az unalmon kívül mást nemigen lehet csinálni.

- Rendben, akkor átöltözöm – álltam fel, s táskámból előszedve a fürdőruhámat, el is vonultam a fürdőbe, amely szobánkból nyílt. 

Megszabadultam ruhámtól, s beálltam a zuhany alá egy gyors zuhanyra. Amint végeztem, szárazra töröltem magam, s bikinimet feltettem. Hajamat szoros kontyba tekertem, és már vissza is siettem a hálóba, ahol Harry várt rám, immáron egy fürdőnadrágban.

- Micsoda bombázó, az én barátnőm – húzott magához, és finom csókkal ajándékozott meg. Kezével végigsimított fenekemen, még egy puszit nyomott ajkaimra, s kissé eltávolodott. – Mehetünk?

- Egy pillanat – szakadtam el tőle, s vettem magamhoz egy lenge ruhát.

- Minek az a felesleges anyag? – vonta össze értetlenül szemöldökeit.

- Nem fogok a házon végigsétálni egy bikiniben – magyaráztam meg. – Főleg nem az anyád előtt.

- Láthat a medencénél is bennünket, de rendben, ahogy szeretnéd – megvárta, amíg belebújtam a lenge anyagba, és már kézen is ragadott.

Ugyan arra, amerre jöttünk sétáltunk vissza, míg a nappalihoz nem értünk, ahol Anne, Harry anyja valóban telefonált. A férfi tovább húzott egy számomra ismeretlen helyiségbe, amely kiderült, hogy a konyha, amely Berta főhadiszállása. Akkor is szorgoskodott, éppen valami igen kellemes illatú ételt készített.

- Berta – nyomott a nő arcára gyors puszit Harry. – Ő a barátnőm, Nina.

- Örülök, hogy megismerhetem kisasszony. Sajnálom, de Mrs.Styles nem rajong azért, ha a vendégekkel kedveskedem, társalgok – mosolygott rám sajnálkozóan.

- Semmi baj – feleltem kedvesen.

- Rendben vagy, Harry? – kérdezte, és felkarját kissé megnyomogatta a mellettem álló férfinak.

- Igen, bár anyám viselkedése egyre jobban bosszant.

- Megértelek fiam – bólogatott, s visszafordult az ételhez. – Lassan kész a vacsora, szóljatok, és megterítek nektek. Tudomásom szerint, Harry, édesanyád nem tart veletek.

- Köszönjük, de kiszolgáljuk majd magunkat – nyomott a nő hajába egy csókot. – Nyugodtan hazamehetsz az unokádhoz, ha végeztél.

- Tudod, hogyha édesanyád tudomást szerez róla…

- Ne is folytasd, tőlünk nem tudja meg. Jó pihenést a délutánra – ezzel magára is hagytuk a kedves nőt.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire barátságos kapcsolatot ápoltok.

- Szinte gyermekkorom óta ismer, amikor apám kilépett az életünkből, anyám pedig váltogatta a férfiakat, akkor ő volt, aki Gemmára és rám is figyelt.

- Nehéz lehetett akkor a gyermekkorotok.

- Anya, mondjuk úgy, hogy mindig is szerette az életet, de mellettünk is volt. Sosem hanyagolt el minket, leszámítva az éjszakákat, amikor is nyugovóra tértünk, ő elhagyott bennünket, reggel pedig ritkán nem csatlakozott a közös reggelikhez, mindössze ennyi. Nem panaszkodhatom, hiszen az édesanyám, aki jelenleg is mellettünk áll, és támogat, még ha kissé furcsán is mutatja ki, de szeret bennünket.

- Nem kételkedtem ebben egy percig sem – szabadultam meg fehér ruhámtól. - Édesapáddal tartod a kapcsolatot?

- Igen, amikor tehetjük egy közös ebédet megejtünk, Gemmával, bár sajnos tényleg ritkán van rá alkalom.

- És Berta? Édesanyád nem tudja, hogy ennyire jó kapcsolatot ápoltok? – faggattam tovább.

- De, tisztában van vele, és egy ideig szidott is miatta, de nem tud mit tenni. Nekem Berta második anyai szerepet tölti be az életemben, és ez mindig is így fog maradni – nyomott puszit ajkaimra. – Most pedig gyere – biccentett a medence felé, s a lépcső irányába indultunk.

34.rész*NewYork

Gyomorgörccsel ébredtem fel korai órában. Valójában az éjszakát sem aludtam teljesen végig, hiszen óránkénti ébrenlét mindig megtalált, Harryvel ellentétben. Ő édes szuszogással, halk horkolással néha-néha megfordult, de fel, nem ébredt. Ilyenkor én a plafont bámulva, nem túl sokat forgolódva aggályaimmal küzdöttem. Szerintem teljesen egyértelmű – nemtől függetlenül -, hogyha az első találkozó időpontja meglesz a családdal, onnantól csak is az aggodalomé lesz a főszerep.

Mivel Harry még aludt, így óvatosan kimásztam mellőle, s elvonultam egy felfrissítő zuhanyra, ami csupán pár percig tartott. Gondolataim újra elözönlöttek, és arra semmi szükségem nem volt, így elzártam a zuhanyt, testem köré egy finom anyagból készült törülközőt csavartam, s a tükör elé álltam. Hajamat a laza, kócos kontyból kiengedtem, s átkeféltem, míg arcomra natúr színű sminket tettem. Amikor a szempilláimat pöndörítettem át a fekete tussal, az ajtó kinyílt, és egy aggodalmas arc jelent meg, amely azonnal nyugodttá vált, amikor tekintetünk a tükörben találkozott.

Lélegzete szapora volt, s ezt próbálta titkolni, de nem igazán sikerült neki. Letettem púder ecsetem, és szembe fordultam a még álmos arccal, kócos hajjal felém lépkedő férfival. Megnyugvás vette át az aggodalom helyét, amikor is karjaival átölelte csípőm. Ajkait enyéim ellen nyomta, de csupán egy röpke pillanat erejéig, s már el is távolodott tőlem annyira, hogy arcát a nyakamba fúrhatta. Ujjaimmal hajába túrtam, és fejbőrét kissé masszíroztam, minek hálájaként a még enyhén nedves vállam, s nyakam csókolgatta.

- Mi a baj? – kérdeztem ki idő elteltével.

Eltávolodott tőlem, és mélyen felsóhajtott, mielőtt is homlokát enyémének nem döntötte, ujjai a törülköző anyagán keresztül pedig belém martak. Tekintetem találkozott smaragd íriszeivel, de válaszra nem méltatott.

- Harry, kérlek – öleltem át én is a derekánál.

- Csak.. mindegy, hülyeség – sóhajtott fel ismételten.

- Nem, nem hülyeség, biztos vagyok benne, úgyhogy kérlek, mondd el – halkan kérleltem, szinte már suttogva.

- Mindössze megijedtem, amikor nem voltál mellettem – vallotta be.

- Ne gondolj hülyeségeket, kérlek. Csupán zuhanyozni jöttem, ennyi az egész.

- Sajnálom, hogy kételkedtem benned.

- Én sajnálom, hogy elhagytalak – néztem mélyen szemeibe, s őszinte sajnálattal közöltem vele.

- Többet ne tedd ezt, kérlek – nyomta ajkait homlokomra, s szorosan karjai ölelésébe vont.

Mélyen magamba szívtam kellemes illatát, szemhéjaimat lehunytam, és úgy élveztem közelségének melegségét. Nyakhajlatába nyomtam egy puszit, eltávolodtam tőle.

- Felöltözöm, kinn találkozunk, rendben?

- Rendben – húzott vissza magához még egy gyors csókra, és már el is engedett.

Törülköző anyagát szorosabban tartottam testem köré, miközben elhagytam a fülledt helyiséget. Arcomon mosoly volt, bár belül a lelkiismeret mart. Utáltam az érzésnek csak gondolatát, amelyet okoztam Harrynek akkor, amikor magára hagytam az önzőségem miatt. Valóban be kellett látnom, hogyha leültünk volna megbeszélni, minden másképpen is alakulhatott volna. De ez már a múlt, és azon senki sem tud változtatni, bármennyire is szeretne.

Kikaptam táskámból egy szoknyát, és felsőt majd amint megtörölköztem fel is vettem a ruhadarabokat. Pár ékszert kiegészítésként választottam, míg lábaimat magas sarkú cipőmbe bújtattam. Táskámat elővettem, és belepakoltam pár dolgot, amely kelhet, míg a bőröndömet rendbe szedtem, s lezártam.

- Milyen csinos valaki – hallottam meg Harry hangját hátam mögül. Mosoly az arcomon megjelent, s úgy fordultam vele szembe. – Igen, egyértelműen egy szerencsés szarházi vagyok sóhajtott fel, és közelebb lépett. Derekam körül átölelt, és közelebb vont magához, miközben ajkait enyémé ellen nyomta. – És még finom is – kacsintott rám.

- Harry – korholtam gyengéden, s egy utolsó csókot hintettem ajkaira. – Inkább öltözz fel, mert így sosem fogunk elindulni.

- Most azt mondod, hogy nem tetszik, amit látsz, bébi? – mutatott végig a vízcseppektől enyhén csillogó felsőtestén.

- Ilyet sose mondtam, és remélem, hogy nem is fogok – kacsintottam rá, s magára hagytam, hogy nyugodtan, és mielőbb elkészülhessen. 

****

Feszülten ültem Harry mellett az autóban, miután leszálltunk a repülőről. Már a NewYorkba tartó vezető úton is fezsült voltam, s Harry ezt észre is vette, s minden féle kedves szóval nyugtatni próbálta az idegeimet, de nem igazán akart sikerülni neki. Ugyan úgy aggódtam az első találkozó miatt, mint az első pillanatban. Folyamatosan gondolataimba ékelte magát az, hogy az édesanyja biztosan rosszállóan fog tekinteni rám, miszerint is én okoztam fia alkoholba, drogba menekülő korszakát. És lássuk be, nem is tévedett túl sokat.

- Bébi, kérlek, lazulj el – simított végig combomon a férfi.

- Harry, ne kérj ilyet tőlem, tudod, hogy ez lehetetlen – sóhajtottam fel, és fejem hátravetettem.

- Imádni fog.

- Ebben nem lehetsz biztos. Egyértelmű, hogy a történtek szóba fognak kerülni, és ezt bármennyire is nem szeretném, tudom, hogy befog következni.

- Megoldjuk, ott leszek melletted, ígérem, hogy anyám nem fog semmi olyat mondani, vagy tenni, ami negatív hatással lehetne rád.

- Te sem tehetsz ellene semmit, ha egyszer felhozza, nem szólhatsz rá, mivel édesanyád, és joga van tudnia, hogy még is mi történt az egyetlen fiával, de mindegy. Aminek be kell következnie az be is fog – feleltem, s halvány mosolyt erőltettem magamra. – Gemmával sikerült beszélned végül?

- Még mindig kerül, csak remélem, hogy otthon lesz, és tudunk beszélni vele.

- Tudunk?

- Hát, esetleg segíthetnél. Téged szeret, elfogadott, és biztosan jobban meg is hallgatna.

- Szóval kemény lapokkal játszol – jegyeztem meg nevetve. – A saját húgoddal nem mersz beszélni, inkább rám hárítod a szerepet, szép mondhatom.

- Ugyan már – nevetett. – Egyenlíteni fogom a tartózást – kacsintott rám. – Viszont megérkeztünk – közölte, amikor is az ajtó megállt alattunk. – Nézz rám, Ani – kérlelt, amikor is kifelé tekintettem. – Semmi baj sem lesz, rendben? Melletted leszek. Csupán az édesanyámról van szó, nyugi – hagyott egy gyors csókot ajkaimon, s ki is szállt a járműből.

Sietve kerülte meg az autót, és tárta ki előttem annak ajtaját. Remegő lábakkal szálltam ki, csúsztattam szemüvegemet a fejem tetejére, és körbenéztem. Kis kertes, családi keretes házak vettek körbe bennünket. Mindenhol tökéletesre volt vágva a sövény, levágott fű, színes virágok. Családias környezet volt, szeretett teljes, szinte már túlságosan kifogástalan.

- Gyere – biccentett a fejével Harry, és követtem, miközben táskáinkkal haladt mellettem.

Megérkezve a verandára, a rosszullét kerülgetett, s Harry ezt észre is vette azonnal, így magához húzva arcon csókolt, és csak utána nyomta meg a csengőt, amely harangszerű hanggal jelezte édesanyjának érkezésünket.

- Sziasztok – hatalmas mosollyal arcán tárta ki az ajtót a nő, Harry édesanyja.

Félreállt, így azonnal be is tudtunk lépni a kellemes hangulatot sugárzó házba. Az ajtót becsukta mögöttünk, míg Harry a táskákat a földre helyezte. A nő megölelte fiát, és körbecsókolta, mielőtt hozzám lépett volna. Tekintete kedves volt, ám éreztem ennek ellentété is, így kissé félve öleltem át, és üdvözöltem, mutatkoztam be neki. Harry megnyugodva sétált át egy másik helyiségbe, ám ekkor egy nem várt dolog történt.

- Remélem tisztában vagy vele kedvesem, hogy komoly beszélgetésünk lesz – tűnt el a nő arcáról a mosoly, és helyette a számon kérő arckifejezése mutatkozott meg, amely egy szempillantás alatt vissza is változott, s fia után ment.

33.rész*Édesanya

A verseny végén elhagytuk a pályát. Nem szerettem volna újra a bokszban kikötni, és az árgus tekintetek alatt feszélyezve érezni magam. Harryvel visszatértünk a kocsihoz, amely a hotel hátsó bejáratánál tett ki bennünket. Kézen fogva sétáltunk végig az aulán, egyenesen a lifthez, amely a megfelelő emeltre vitt minket. Nevetve dőltem neki vállának az ajtó előtt, miközben ő a mágneskártyával szórakozott.

- Add ide – vettem ki kezeiből, és megfordítva a megfelelő helyre csúsztattam, majd kihúztam. A piros világítás zöldre váltott, az ajtó pedig kinyílt. – Voálá.

- Csodás – nevetett. – Már megvan az ok, amiért mellettem kell maradnod – csípőmnél fogva tolt be a szobába.

Mögöttünk az ajtó hangosan csapódott be, de az egyikünket sem zavart. Nevettünk szinte mindenen, de mentségünkre legyen, hogy mind értelemben tiszták voltunk! Egyszerűen jókedvünk határtalan volt, és azaz érzés mindent felülmúlt.

- Fürdesz velem? – bújt nyakam hajlatába, mire a nevetésem újra feltört.

- Nem, egyedül kell megbirkóznod a feladattal – toltam el magamtól. – Igyekezz – gyors csókkal engedtem útjára.

Amíg ő a fürdőbe vonult, én a szobába, s kissé rendbe szedtem a helyiséget, ugyanis a káosz szó egyáltalán nem fejezte ki azt, ami ott uralkodott. Míg Harry elkészült, én is magamhoz vettem az alváshoz szánt ruházatom, amely egy élénk kék színű csipkecsodát, és egy hasonló színű trikót takart. Ahogy a fürdő szabaddá vált, én magam foglaltam el. Persze, Harry próbálkozott ismételten a közös fürdőzéssel, annak ellenére, hogy ő már túl esett rajta, ám hamar elkeserítettem, amikor nemet mondtam neki.

Zuhanyzással igen hamar sikerül végeznem, hiszen mielőbbi vágyam volt, hogy Harry mellett lehessek. Hajamat kócos kontyomban hagytam, azt a két lenge ruhadarabot felvettem, majd a törülközőmet kiterítettem, s már el is hagytam a helyiséget.

- Igen, tudom, de akkor is a húgom … - sóhajtott fel a telefonba Harry. Mivel zavarni nem akartam, így tovább is haladtam a mini bárhoz, és egy pohár ananász dzsúsz társaságában sétáltam vissza a szobánkba, ahol is barátom, még mindig a vonal másik végén lévőre figyelt. – Most életem végig át fog nézni rajtam? – nevetett erőltetetten. – Ugyan már, anya, beszélj vele… - kérlelte az anyukáját.

Leültem, s hátára simítottam kezét, mire hátradőlt. Fejét combomra hajtotta, s szemeimbe nézett. Egyik kezével megkereste enyémét, egybefonta ujjainkat, és kézfejemre csókot hintett, miután mellkasára helyezte.

- Merre van most? … Anya, tudod, hogy nem megyek oda … Igen, én jól vagyok, de nem rólam van most szó – hangja erőteljesebb lett. – Ugyan már.. Igen, itt van, de nem nem adom, anya! Kérlek, igen, minden rendben van velünk. Tudom, de nem tehetek róla, hogy az újságírók gyorsabbak voltak, minthogy én felhívtalak volna….Fogalmam sincs, anya, kérlek, amint lesz időnk…igen.. mennem kell, én is téged – bontotta a vonalat, s a készüléket könyörtelenül lökte le ágyunkról.

Ujjaimmal hajába túrtam, s homlokából kisepertem pár kósza tincset. Szemeit lehunyta, s úgy élvezte édes érintéseim. Egyik ujjammal végigsimítottam orrán, majd ajkai körvonalán, állán, egészen mellkasáig meg sem álltam.

Hirtelen ült fel, és vette el kezemből az ananászos italt, majd belekortyolt. Ajkait végigszántotta nyelvével, elmosolyodott, az üvegpoharat pedig az éjjeliszekrényre helyezte.

- Egy kis vágykeltő? – jegyezte meg pimasz mosollyal arcán.

- Semmi szükség külső tényezőre – feleltem teljesen őszintén, és ajkait enyéimmel kebeleztem be.

Édes, enyhén kissé savanykás ízt éreztem pár pillanatig, majd nyelve könyörtelenül utat tört magának, és enyéméhez társult. Forrón csókolt, lassan simogatott. Lábaimat elhelyezte csípői mellett, s csípőm bőrébe mélyesztette ujjait, a trikóm vékony anyaga alatt. Ajkai egy másodpercre sem szakadtak el enyémétől, ahogyan kezével feljebb mozdult, s meg nem találta melleimet, amelyeket finoman megmarkolta. Ajkai között halt el kisebb nyöszörgésem. Fejemet oldalra döntöttem, így ajkai könnyebben tudták kényeztetni az érzékeny felöletet, amely élvezte minden egyes érintését, csókját. Mellkasomat előre nyomtam, mire felmordult, s határozott mozdulattal lerántotta rólam a felsőtestemet takaró anyagot.

Rózsaszín ajkait végignyalta, és már is melleim kényeztetésével kezdett el foglalkozni. Hátra hanyatlottam, míg ő teljesen fölém magasodott. Egyre lejjebb, s lejjebb vándorolt édes ajkaival, míg el nem érte fehérneműm korcát. Alsó ajkamat rágcsálva figyeltem, ahogyan lehúzta lábaimon a csipkecsodát, s pajzán mosollyal arcán széttárta lábaim.

Arcomat pír öntötte el, de ő ezt csak egyre jobban élvezte. Csípőmet simogatta, miközben kis puszikkal hintette be nőiességem. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s adtam át magam kecsesen mozgó nyelvének, formás ajkainak, amelyek örömöm szolgálatára voltak.

Felcsókolta magát testemen, míg én ziháltam, s lustán pislogtam vöröslő arccal. Tekintete csillogott, s csodával, mondhatni, szerelemmel nézett rám.

Kezeim közé fogtam arcát, és lehúztam magamhoz, hogy ajkaink ismételten édes táncba kezdhessenek. Akkor már sokkal lassabb tempót diktált, s formás szája szinkronban mozgott keskeny csípőjével. Izgalmát éreztem, így csípőmet felfelé billentve, ellene nyomultam. Ajkain egy mély nyögés szakadt fel, mire fordítottam helyzetünkön.

- Hm, ez tetszik – jegyezte meg.

Gyors csókkal hallgattattam el. Bokszeralsójától másodpercek töredéke alatt szabadítottam meg, minek köszönhetően teljesen meztelenül nyúlt el alattam. Semmi tétlenkedés nem volt. Könnyedén fogadtam magamba, minek köszönhetően megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem. Fejemet hátra vetettem, s csak akkor kaptam észbe, amikor hajamból kihúzta a hajgumit. Hosszú hajzuhatag a vállaimra omlott, amikor is visszapillantottam a férfire, aki már szemben ült velem, ölében tartva engem. Fenekemet megragadta, s mozgásra ösztönzött, amelyet minden kéretés nélkül tettem meg vállaiba kapaszkodva. 

****

Harry mellkasán feküdtem, s hasán elhelyezkedő pillangóját rajzoltam át ujjammal a forró éjszakánk után, míg ő hátamat cirógatta a vékony takaró fogságában, amely testünket védte meg az erkélyen beáramló hűvös szellő ellen. Gondolataimba merülve újra eszembe jutott Harry, édesanyjával folytatott beszélgetése. Felemeltem fejem, államat mellkasán támasztottam meg, s szerelmem nyugodt arcát kezdtem el vizslatni. Ő is rám emelte zöld íriszeit, és várta, hogy megszólaljak.

- Mit szeretett volna édesanyád? – érdeklődtem.

Felsóhajtott, mielőtt is megszólalt volna; - Az újságokból mindenről értesült, és találkozni szeretne veled – bökte ki végül. – Viszont nem szeretném, hogy beleavatkozzon abba, ami közöttünk van – nézett újra rám.

- Tud arról is… - akadtam meg, amikor is nem találtam a megfelelő szavakat.

- Hogy eltűntél, és pedig bedrogoztam magam? – tette fel kereken a kérdést.

- Igen – halkan, alig hallhatóan adtam meg a választ kérdésére.

- Tud, de nem tőlem – nevetett fel erőltetetten. – Mindent megírnak a szennylapok, és ez bosszant. Semmi magánélete nincs az embereknek.

- Haragszik rám – nem kérdésként hangzott, és nem is az volt.

- Inkább úgy mondanám, hogy nem érti a helyzeted – nyomott csókot homlokomra. – Értetlenül áll a történtek előtt, hiszen azt tudta, hogy minden rendben van, aztán másnap már arról értesült, hogy a fiát elhagyták és, hogy a drog és alkohol vette át az uralmat felette.

- Beszélnem kell vele.

- Ani, bébi, nem kényszerítelek, sőt, inkább óvva kérlek, ne tedd.

- Nem hiszem, hogy valami vasorrú banya az édesanyád – nevettem. – Esetleg elutazhatnánk hozzá, most, hogy úgy sem ülhetsz autóba.

- Ugye csak viccelsz? – döbbenten nézett le rám.

- Nevetek? – kérdeztem vissza, mire nemlegesen megrázta a fejét. – Akkor megbeszéltük. Nyugodtan szólj neki, hogy holnap vendégei lesznek – nyomtam csókot ajkaira, majd mellkasára visszahajtottam fejem, s szemhéjaim is lehunytam, hogy mielőbb álomba merülhessek.